Gyömrői Edit. Erre a névre azért felkapja a fejét, aki tanult irodalmat, aki ismeri valamennyire József Attilát. Gyömrői Edit egyike a költő reménytelen szerelmeinek, s mint pszichológus egy ideig, 1934 és 1936 között terapeutája, lelkének elemzője. Kezelésének idején született – bár állítólag nem Gyömrői kérésére – a sokáig lappangó, kiadatlan, intim dokumentumként kezelt Szabad-ötletek jegyzéke, a költő spontán, formálatlan asszociációs szövegfolyama. És megannyi szerelmes vers a Gyömrői által kiváltott szenvedélyes szenvedésről. A Gyermekké tettél, a Nagyon fáj. A költő sohasem tudta feldolgozni, hogy lelki feltárulkozása és vonzalma annyira egyoldalú maradt. Hogy a nála kilenc évvel idősebb, jómódú családból származó, világlátott, művelt asszony csak heti három óra erejéig, szigorúan a kezelések ideje alatt mutatott iránta érdeklődést. „Akadt nő, aki érti e szavakat, de mégis ellökött magától" - fakad ki a Nagyon fáj című versben.

Gyömrői Edit Szemben az árral című regénye nem erre a szerelemre reflektál, szóba sem kerül benne József Attila. Bár éppen szóba kerülhetne, például más szereplő mögé rejtve, mert a főhősnő, Éva többé-kevésbé a szerzőt takarja és Gyömrői saját élményeiből táplálkozik a történet. Hiába is hangoztatta egy levelében Vezér Erzsébetnek írva, hogy nem életrajzi regényről vagy kulcsregényről van szó. A lelkét, az érzelmi attitűdjét, a testi vonzalmait mégiscsak ki lehet olvasni a műből. Így aztán mégiscsak választ kapunk belőle arra a kérdésre, miért maradt viszonzatlan a költő fájdalmas, anyavonzalomra emlékeztető szeretetvágya analitikusa iránt. Csak ezért érdemes elolvasni.

Egyébként közepes lektűr. Nem véletlen, hogy kiadását 1983-ban udvariasan visszautasította a Kardos György vezette Magvető Kiadó - a németül íródott könyv először 1999-ben Berlinben látott napvilágot. A történet egy pesti, zsidó polgárlány, Éva életét meséli el a XX. század elejétől a második világháború első éveiig. Az emlékek 1941-ben, egy Ceylonból Amerikába tartó hajón elevenednek meg. A karikaturista főhősnő ekkor már végigélte Európa nagy fölfordulásait, 19 évesen, a Tanácsköztársaság után hagyta el Budapestet, majd Bécsben, Berlinben, Párizsban, Prágában kóstolt bele a művészlétbe és a baloldali mozgalmakba, s került szembe a kibontakozó fasizmussal. Ezért menekült Ceylonba, ahol új szerelmet talált egy félvér orvos, Chris személyében. E szerelem igézetében fogant a regény, valamikor 1941 táján. A szerző életének ismerői Christ Gyömrői negyedik férjével, a Shakespeare-kutató E. F. C. Ludowykkal azonosítják, akivel valóban Ceylonban ismerkedett meg, miután előző férje, Újvári László a távol-keleti emigrációban meghalt. Ahogy a többi regénybeli helyszín és esemény is tükrözi többé-kevésbé Gyömrői életfordulatait.

De ami talán fontosabb, a látásmód, ahogy nézte a világot. Hamar feltűnik erős vonzalma a testiséghez, ahogy odafigyel a szőrzetekre, vagy ahogy vonzódik a barnaság iránt. Nem az a fajta nő, akire a férfiak a lelkükkel hatnak a szerelemben. És bármennyire baloldali volt is, származása révén a polgári egzisztencia vonzotta. József Attila társadalmilag, testileg, érzékileg esélytelen volt nála, ráadásul mint betegétől is távolságot kellett tartania tőle a nőnek. Viszont a könyv azért annak is bizonyítéka, hogy ez az asszony, akit a József Attila-versek nagy szívtelenjeként ismerünk, tudott maga is őrülten és magát odaadva szeretni.