A választott szövegek szemlélete radikálisan eltér abban, amit a szolidaritásról gondolnak: a Térey János választotta Kosztolányi szolidaritása elutasít minden aktivizmust, reformtörekvést, megmarad a részvétnél, amely élessé teszi a tekintetet a szenvedés meglátására, hogy megmutatkozhasson az alkotásban.
 |
| Gács Anna elnök |
Ady emlékével csatázva is leírja, hogy a szegénység és a megfosztottság szerinte nem is társadalmi eredetű jelenség, „létünk változhatatlan nyomorúságáról" van inkább szó. „Szemedben éles fény legyen a részvét" – fogalmazza meg programját Számadás című versében.
Gelléri Andor Endre, akinek hajléktalannovelláját Tóth Krisztina méltatja, szintén finoman elemelt, kitaszított figuráit az írások költői szépségével vigasztaló szocioprózát írt, nem véletlen, hogy éppen Kosztolányi nevezte tündéri realizmusnak művészetét.
Ugyanakkor a népi szociográfia művelői közül érdekes módon senki sem választ szerzőt, bár az őket ihlető Móricznak egy cigánytelepet leíró riportja – Bódis Kriszta találata – és a népi szociográfiákhoz sok tekintetben hasonló Kiskunhalom szerzője, Nagy Lajos nem marad ki a válogatásból. Utóbbit régi híve, Spiró György ajánlja. Általában is feltűnő, hogy mennyire másfajta kánon rajzolódik ki akkor, amikor a szolidaritás a válogatás vezérelve: a méltatlanul elfeledett Tersánszky Józsi Jenő kétszer is szerepel (Gergely Ágnes és Parti Nagy Lajos ajánlja). Gelléri és Tersánszky akkor szerepelt legutóbb együtt a nyilvánosság előtt, amikor a Fővárosi Közgyűlés megszavazta, hogy ne róluk, hanem valaki másról legyenek elnevezve az addig nevüket viselő fővárosi utcák. Később mindkettejüket kárpótolták másutt.
 |
| Hudáky Rita magyartanár |
Nagy Lajos írásait sem igen forgatják manapság, kivéve talán a Képtelen természetrajz karcolatait. Takarásban van a késő kádárizmus önpusztító „ködlovagja", Hajnóczy Péter is, akinek a tücsök és a hangya pedáns példázatát kifordító állatmeséjére a „vidékiséggel" kapcsolatos szociális előítéletekről sokat tudó Háy János hívja fel a figyelmet. Szép Ernő újra feljövőben, Závada Pál az Emberszagot javasolja középiskolai feldolgozásra tőle, Kosztolányi és Móricz pedig az előző század magyar prózájának állócsillaga, igaz, hogy itt tárgyalt szövegeik az újságírás és az irodalom határvidékén járnak, egy egykor zsúfolt, mára már szinte elnéptelenedő határsávban.
A Szépírók Társaságának elnöke, Gács Anna szerint is az érzékenyítés a projekt legfontosabb célja, a társadalmi kríziseket szövegek olvasása nem tudja kezelni, de a közös gondolkodást megindíthatja, az empátiát képes lehet fokozni.
Hudáky Rita, aki a Magyartanárok Egyesületének képviseletében koordinálja a program eseményeit, arról számol be, hogy meghökkentő mértékű érdeklődést tanúsítanak az iskolák, 65 oktatási intézményből érdeklődtek tanárok, közülük kellett kiválasztani azt a húszat, akivel meg tudtak állapodni. Figyeltek arra, hogy ne csak a jó nevű, jó környezetben lévő iskolák kerüljenek be a programba. Arról, hogy mi történt a különleges magyarórákon, csak márciusban kapnak visszajelzéseket. Hangsúlyozta, hogy elsősorban nem a tehetséggondozás a cél, ettől függetlenül nem zárható ki, hogy érkeznek majd irodalmi értelemben is figyelemre méltó szövegek.
