Győri György magyartanár, újságíró és író is, de mindenekelőtt társadalmi-kulturális dinasztiaalapítóként nevezetes: fiai Győri Péter szociológus, szociálpolitikus, a Budapesti Módszertani Szociális Központ vezetője, a hajléktalankérdés legfőbb szakértője, Győri István festőművész, Győri János, az oktatásmódszertan egyetemi oktatója, és unokái népes és elismert seregének felsorolásához még hozzá sem fogtunk.

Nem szokásunk kitérni egyes szerzők rokonságára, most sem tennénk, ha nem nekik írta volna elsősorban Győri azt a „hosszú levelet", amelyet ismét mindnyájan kézbe vehetünk az új kiadásban, és amely arról szól, hogyan maradt életben egy bátor és szinte esélytelenül kiszolgáltatott zsidó fiatalember, a szerző, 1944–45-ben Budapesten, Erdélyben, Auschwitzban, Mauthausenben. Hogyan nem adta fel önmagát, hogyan maradt meg magyar kulturális identitása anélkül, hogy letagadhatta volna mindazt, amit nagyon közelről látott, hogyan találta meg az életre szóló romantikus szerelmet, a család ősanya-nagyanyóját alig valamivel azután, hogy életben talált maradni.

Röviden a tartásról szól a könyv: nem utolsósorban a zsidó, cionista ellenállásról, amely éppen eszköztelensége, esélytelensége ­miatt volt olyan magasztos és – amennyire egyáltalán lehetett – eredményes. Érdemes lenne – mostanában különösen – terjeszteni az Egyesült Államokban, mit csinált 1944-ben Pesten a baloldali Hasomér Hácáir (Ifjú Őr) mozgalom, amelynek egyik kibucában ötven éve Bernie Sanders demokrata elnökjelölt-aspiráns is élt, hogy most vetélytársai lesztálinistázzák érte. Ezekkel az embermentőkkel dolgozott Győri György is '44-ben, a szó minden értelmében halálra szánt bajtársaival, akik a német megszállás után kinevették érzelmes magyarsága miatt.

Tulajdonképpen a magyar irodalom hitvalló vonulatába tartozik ez az írás, a hűség nagy hőskölteményei közé, egy olyan hagyományhoz, amelynek kezdőpontján a gályarab protestáns prédikátorok állnak. Végig, minden lapon magyar és zsidó elköteleződése mellett tanúskodik, és arról a feladhatatlannak tűnő csacsiságról beszél, hogy az ember igenis jó.

És annyira őszintén teszi, hogy a végén meg is győz róla. Egy holo­kausztmemoárban. A belső fülön Csoóri Sándor elismerő mondatait, a hátsó borítón Závada Pál hálás ajánlását olvashatjuk: Závada azt mondja, Győri segítette hozzá, hogy megértse, neki is személyes ügye a holokauszt. Ennyire sokat köszönhetünk az agg dinasztiaalapítónak. Lapzártakor érkezett a szomorú hír: Győri György tegnap, 92 éves korában elhunyt.

Győri György: Megmeneküléseim. Hosszú levél unokáimnak. C. E. T. Belvárosi, 288 oldal.