A hatvanas évek egyik legnagyobb operatőrmestere ment el kilencvenkét évesen. Pályája együtt indult a korszak két másik nagy operatőréével, Somló Tamáséval és Hildebrand Istvánéval. Mesterük Illés György volt. Sára Sándorral együtt ők öten lefedték a hatvanas évek nagy filmjeinek legjavát. Szécsényi Ferenc Illés Györggyel és Sára Sándorral együtt forgatta a magyar új hullám nagy részét.

Első filmje a Hannibál tanár úr volt, és ha ezt a filmet összehasonlítjuk például a Hideg napokkal, rögtön látjuk, mit tudott szinte egyedülálló módon. Azt, ahogy képes volt belehelyezkedni az adott rendező és az adott film szellemiségébe és stílusába, olyan képi világot hozott létre, amely teljesen egyedi volt, mintha valami nagy erejű, de a filmtől független egységes művészi látásmódból eredt volna, miközben a következő filmjére már nem hasonlított, mert az ugyanezt a hatást keltette egy teljesen más stílusvilágban.

Vagyis, művészi ereje mégis teljes egészében az adott filmből származott, és ő képes volt alkalmazkodni nagyon különböző gondolkodásmódokhoz is, mindegyiket kivételesen magas szintre emelve. Nem feladatot jól megoldó technikus volt, hanem igazi együttműködő művész. Személyiségének finom, szeretetteljes eleganciája (ahogy én emlékszem rá sok évtizeddel ezelőttről) árasztotta magából ezt a mindig alkalmazkodó, de mindent a legtökéletesebb művészi színvonalra emelő magabiztosságot.