galéria megtekintése

Szecessziós barátság

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 25. számában
jelent meg.

Rózsa Gyula
Népszabadság

Így volt ez jól, az elejétől látszik, hogy Rippl-Rónai az igazán erős festő. Maillol fekete kalapos lánya szabályos, Rippl fekete kalapos nője nem kevésbé, de finom, kékes fátyolutalások teszik titokzatossá, Maillol amerikai nője kifogástalan, de mellette a magyar Patakiné aránnyal, síkszerűséggel kokettálva válik lefegyverzően érzékennyé. Nem kell a francia mester kissé merev-iskolás öregasszonyportréjáig, meg a magyar klasszikus lélektant dekorativitással egyesíteni képes idős dámáiig eljutni, hogy a gondolat megerősödjék: szép törvényszerűség van abban, hogy a festőnek indult Aristide Maillol az egyetemes szobrászat óriása lett.

A hely, ahol a látogató a művészethistória történéseit imígy utólag jóváhagyhatja, a Nemzeti Galériának a két művész barátságát bemutató kiállítása. Egyszersmind a szecesszió egy fejezetének tárlata. Mert meglehet – egészen bizonyos – hogy akkor, és ott, ahol a művek keletkeztek, a soknevű és állhatatlanul sokféle korstílust nem ezzel a szóval illették, de legyen a név art nouveau, japonizmus vagy bármi más, a két rendkívüli életmű ebből a szellemből, ízlésből és formából nőtt ki.

Rippl-Rónai József: Önarckép barna kalapban, 1897
Rippl-Rónai József: Önarckép barna kalapban, 1897

 

A síkszerűségből, amely lemezzé stilizálja a profilokat Maillol nőportréin, és amely síkszerűséget újra és újra kikezd, mert kontúrjait fellazítja, felületeit bolyhosítja Rippl az olajképein is. A vonal kultuszából és szeszélyes uralmából, amely körbepántolja az Ágyban fekvő nőt, a skót festőtárs portréját, és bravúros-kihívó lesz szintén a magyar mester lámpás litográfiáján. A merész színességből, amely csaknem szétrobbantja Maillol egy-egy kárpit-tervét, és mindezek eredményeként a dekorativitásból, amely nem elfedi, hanem szolgálja az embert látó realitást Rippl-Rónai lila, és pettyes, meg világítóan zöldfényű asszonyképmásain.

Kiváló ötlete a rendezésnek, hogy a nagy szobrász szobrásszá válását az A mosónővel szemlélteti. Nemcsak azért, mert a látogató előkészítő rajzokon követheti,miként lett a csupa szecessziós tervből még-mindig-szecessziós plasztika, hogy a térdelő nő szoknya fodrai,meg az éppen mosott kelme hullámzásai miként ritkultak az öntött bronz több egyszerűséget követelő anyagában. Finom adalék a cédulán közölt információ, miszerint ez a plasztika még ajtókopogtatónak készült a szecessziós praktikum jegyében, de általában is igen izgalmas része a kiállításnak a fordulópontok, a szuverénné válás fokozatainak bemutatása.

Rippl-Rónai József: Pöttyös ruhás nő, 1892
Rippl-Rónai József: Pöttyös ruhás nő, 1892

Rippl-Rónainak – legyünk tárgyilagosak – nem a legmeggyőzőbb periódusa ez. Mert amennyire szüksége lehetett a megújuláshoz emberileg is, szakmailag is arra az időre, amelyet Maillol dél-francia hazájában tölthetett, a változás árát a piktúrája annyira meg is fizette. Való igaz, sötét színvilága felderült, témaköre a tájképpel gazdagodott. Ám a Szép tájék… inkább csak színes, laza és széteső, a Katalán táj formái elnagyoltak, egy Keleti táj földtáblái mechanikusak, és csak egy másik, egy házakat, falurészletet ábrázoló Keleti táj kínálja azt a feszességet és melegséget, súlyt és érzelmet, amely majd az érett, a szuverén Rippl-Rónai sajátja lesz.

Megint csak a rendezést dicséri, hogy ezt az érett (azaz hazai) korszakot is a néző elé tárja, felettébb arányosan. Mert bármily távoli, bármennyire levelezés formájú lett is a művészbarátság Rippl hazatérte után, erre, az itthoni korszakra emlékeztetni kellett. Arra, hogy a közös kezdetekből miként lett másféle mesterművészet. Hogy a párizsi fekete képek feketéje miként vonult vissza egy itthoni enteriőr berlinerkendőjére, hogy a makacs-szecessziós kontúrvonalakból miként lesz ragyogó színű, ámde tartózkodóan töredezett paszpól budapesti művészettörténészek portréján, s hogyan békül biedermeierré a merész színvilág egy Piacsek bácsi-kompozíción. Az érett Maillolt érthetően kevesebb mű képviseli itt. Ahhoz azonban néhány kisbronz elegendő, hogy bemutassa azt a klasszikusan modern mesterplasztikát, amely a szecesszióból nőtt ki, és erre egyáltalán nem emlékeztet.

RIPPL RÓNAI ÉS MAILLOL Egy művészbarátság története
Magyar Nemzeti Galéria Nyitva: április 6-ig.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.