A kedden nyitó, s vasárnap virradóra záró Ördögkatlan idén hetedszer várta a vendégeket. Tavaly 35 ezren váltottak jegyet a rendezvényre, idén várhatóan 50 ezren fordulnak meg itt. A hetijegyet vevők kétharmada visszajáró. Őket nem zavarta, hogy három napon át újra és újra esett, s az se, hogy a környező földekről felemelkedő pára okán a műélvezőket néha a sertésganéj összetéveszthetetlen szaga lengte-ölelte körbe. Ez itt hozzátartozik a fílinghez. Amiképp hozzátartozik az is, hogy olyan százéves, elhagyott, megtört gerincű, repedt falu, sáros padlatú porták udvarán és pajtájában játsztak színházat és zenét, vagy sütöttek pecsenyét, lángost és rétest, amelyekbe a nézők java – egyébként - aligha vágyik.
- Mindig feltöltődve megyünk innen haza – összegezte röviden érzéseit az ötvenes éveiben járó Ildikó, aki informatikus Szolnokon, és nyolcadmagával jött, s a Vylyan pincészet zsúfolásig megtelt borfeldogozójában épp arra várt, hogy kezdődjön el Erdős Virág és Kollár-Klemencz László verses, zenés estje.
A publikum öt nap alatt 400 programból választhatott
- A fesztivál légköre varázslatos – mondta a 39 esztendős Batka Péter. Ő feleségével és két kicsi gyermekével Csongrádról jött. Az egyik ausztriai síparadicsomban szakácsként dolgozó férfi így beszélt: - Itt mindenki barátságos, figyelmes, még a kidobók is, másutt megszoktam, hogy taplók.
A férfi családjával beült a bohóctréfákat szabadtéren előadó Teatr Na Walizkach előadására, ám a lengyel duó Chaplin-i hagyományokra építő produkciójára rászakadt az eső. A közönség percekig várta, hát ha eláll a zápor, s csak akkor adta fel.
A publikum öt nap alatt 400 programból választhatott, s a négy falu közti utat sokan stoppal gyűrték le.
- Cseh Tamás emlékműsorra igyekszünk – adta meg úti célját az autómba beszálló Németh Áron, aki idén végzett a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatán. A póthaját kontyba tűző fiatalember húszfős csapattal jött, a team osztálytársaiból és azok barátaiból toborzódott.
- Mit ért az önök nemzedéke a kádári kort megéneklő Cseh Tamásból? - provokáltam Áront.
- Cseh Tamás király! - csattant föl a fiú – Megértjük mi is, legalábbis azt hiszem. De azért az igazi öröm, hogy új értékeket fedezhetünk fel, ilyen volt a Svjata Vatra, ez egy ukrán-észt rockbanda. Fantasztikusak!
Amúgy az öt éve elhunyt Cseh Tamás életműve volt az idei fesztivál egyik fő témája. Sztárvendég volt – többek között - a Katona József Színház, a Csík Zenekar, a Quimby és Lajkó Félix. Központi figurája volt a fesztiválnak a száz éve született Bohumil Hrabal. Rajongói belefogtak, hogy stafétában felolvassák a cseh író összes írását. A Hrabal vurstli színészei epizódokat adtak elő az író műveiből, és az önmagát barbárnak minősítő művész szellemiségével rokon gyermekjátékokba rángatták bele a közönséget. A nagyharsányi múzeum falára egy sörért Hrabal-jeleneteket festett a 30 éves Cseh András.
- Archívumban dolgozom – vallotta be ecsetjével a kezében –, nem tudok festeni, csak ha kapok egy sört.
A jövőt illetően van egy rossz érzésünk
- Kicsit zizzentek vagyunk mind, de a legjobb értelemben: merünk szabadon gondolkodni és álmodni – vélte a jogásznak tanuló, 21 éves Márk. Őt akkor ismertem meg, amikor a Romungro Gipsy Band dzsesszel megbolondított mulatós koncertjén táncolt a barátnőjével. Az együttes színpada előtt egy, nyolcvan éves, a ruhája és gesztusai alapján, polgári kinézetű hölgy csápolt, hátrébb csak nőkből vagy csak férfiakból álló, na meg koedukált kvartettek, kvintettek, szextettek rázták magukat, cigányosan. De a táncolók tizede sem lehetett roma.
- Minden évben jó a program, ám nem azért járok ide, hanem a közösségért – fogalmazta meg kötődését a 33 éves Norbert, aki egy piackutató cégnél dolgozik. - Ez egy közösségteremtő fesztivál, nekem ezért fontos.
A fesztivált szellemi vezetőinek, Bérczes Lászlónak és Kiss Mónikának is ez a célja.
- Az ember tele van jóval és rosszal – elmélkedett kérdésemre válaszolva a kaposvári színház művészeti vezetőjeként dolgozó Bérczes. - Az utóbbi időkben mintha a rossz mutatkozna meg inkább, a türelmetlenség, az elutasítás, az ellenségkeresés. Itt viszont a szebbik felünk érvényesül: a nyitottság, az érdeklődés, az egymás iránti tisztelet.
Arról is kérdeztem Bérczes Lászlót, mennyire élvezi a fesztivál a politikai vezetés bizalmát. Merthogy ebből a rendezvényből, s az itt összegyűlők szavaiból és viselkedéséből árad egyfajta liberális szemlélet. Bérczes nem örült a kérdésnek, kifejezte, hogy őket nem mozgatja politikai szándék, érték alapon választják ki a meghívottakat, s itt zárta is mondandóját. Harapófogó-technikával azért kiszedtem belőle, hogy a 60-70 millióból gazdálkodó Ördögkatlan a múlt évhez képest idén 7 millióval kevesebb pénzt kapott a kormány intézményeitől.
- A jövőt illetően van egy rossz érzésünk – sóhajtott Bérczes.
A fesztivál szellemét dicsérő Norbert kevésbé volt visszafogott:
- Ez a politikai vezetés annyi mindent tönkre tudott már tenni. Miért ne sikerülne ezt is?
