Szalonképes farkak és kukacok

Mindennek még nyoma sincs az üzleti és a hivatalos levelezésben, a professzionális médiában. Ott továbbra is szabatos, az adott nyelv akadémiai helyesírásának szabályait követő nyelvhasználat az általános elvárás.

Bódi Zoltán szerint a számítógépezés nem elbutította a nyelvhasználókat, ellenkezőleg, kreatív megoldások keresésére késztette őket: a billentyűkombinációk alkalmazásával a kézzel írthoz hasonlóan egyedi külleművé és árnyalt értelművé, személyre szabottá tehető a szöveg, amit díszíteni is lehet figurákkal, karakterekkel.

Bódi Zoltán

Ráadásul ezek a jelek a képzőművészeket is megihlették. Horváth Tibor médiaművész például egész sorozatot is szentelt a témának.

Ugyanakkor a szimbólumok használatával nem árt vigyázni, ha pontosan akarunk fogalmazni: nem mindennek van precíz, közismert és elfogadott jelentéstartalma. És van, aminek több jelentése is van, mint például a szmájliknak, amelyek lágyítják, eufemizálják, vidámítják a szöveget. Hajlamosak vagyunk veszélynek felfogni, hogy a hagyományos írásbeliség szabályaitól eltérő formák alakultak ki, mondván, az írásban szinte kizárólag a neten kommunikáló fiatalok nem tanulnak meg helyesen írni – idézi a leggyakrabban hallott aggályokat a netnyelvész.

– Az alternatív írásbeli kommunikációs formák megjelenése nem mindig jelent valós veszélyt – szögezi le Bódi Zoltán, hozzátéve: ha az iskolában és a család segítségével rendesen rögzülnek a nyelvtani-helyesírási szabályok, kialakul a nyelvi kompetencia, akkor általában a szövegek formai, szerkezeti kidolgozottságának színvonala nem sérül. Figyelmeztető jel viszont, ha valaki folyamatosan egyénileg átértelmezett szabályokat alkalmaz, vagy csak esetlegesen használja őket, mert a mondanivaló érthetetlenné válhat, és a stílus egysíkú, unalmas lesz.

Ma már nyomon követhetetlen, miként terjedt el és vált elfogadottá egy-egy nyelvben a @ (azaz „kukac") jel elnevezése, ami az angolt leszámítva, ahol korábban az írógépen egy mértékegységet jelölő billentyű volt, nagyrészt az írásjel alakjára utal. Ma már megszokottá vált, hogy egy komoly ember az e-mail címének megadásakor a neve után „kukacot" emleget (magyarul), „disznófarkat" (dánul), „kapaszkodó majmot" (németül).

Ami a nyelv elsilányulásának tűnik, az a gyors információcsere jele csupán. Ez egy új korszak nyelvezete. Miután a világháló is benépesült, rengeteg a vizuális és verbális inger, a figyelmet gyorsan meg kell ragadni, és nem lehet sokáig fogva tartani, a közlésre szánt idő, és ezáltal a terjedelem is lerövidült. A határtalan nyilvánosság és az egyszerű megoszthatóság túlzásokat is eredményezhet: sokakról már akaratlanul is többet tudunk, mint szeretnénk.