A döntést befolyásolni nem tudják azt tehát tudomásul veszik - írják. Nem vehetik viszont tudomásul az új társulatvezető, Andrási Attila summás minősítését, mellyel ő az elmúlt évek előadásait illeti. A négy szakembernek ezen előadások egy részéhez köze van, ezért visszautasítják azokat az elnagyolt, demagóg és általánosító jelzőket, melyekkel munkájukat az új társulatvezető közvetve vagy közvetlenül jellemzi.

Megszólalásukat nem saját tevékenységünk igazolásának vágya, hanem a társulat iránt érzett felelősségük indokolja - szögezték le.

Mik azok a nyílt vagy bújtatott vádak, amiket az új vezető nyilatkozatába csomagol: „A polgárpukkasztásnak többé semmilyen értelme nincs." – ezzel az állítással nincs mit kezdeniük, mindannyian sokkal nagyobb felelősséggel végzik munkájukat, mintsem ennyivel beérték volna

Érthető előadásokat kell színre vinni. A világirodalom és a magyar drámairodalom nagyjait kell színre vinni. Olyan színházat kell létrehozni, mely színészközpontú." Ebből a nem túl árnyalt fogalmazásból az következik, hogy az elmúlt években érthetetlen előadások születtek, a műsorból hiányoztak a világirodalom és a magyar drámairodalom nagyjai, a színészek helyett pedig valami más került a középpontba.

Nem elegáns itt saját előadásaikra*, (illetve közvetlenül érintett, tehát kiszolgáltatottabb kollégáik produkcióira) hivatkozni. Egy bizonyos, és ezt a POSZT, a Kisvárdai Fesztivál, a Stúdiószínházi Fesztivál, számtalan budapesti és vidéki vendégjáték visszaigazolta: érhető történeteket meséltek, melyeket a közönség által szeretett, számos díjjal jutalmazott, kiváló színészek vittek színre - emlékzetetnek. Hozzáteszik: elég az elmúlt évek műsorterveit fellapozni, hogy lássuk: Csehovtól a görögökig, Shakespeare-től a kortárs magyarokig, tragédiától az operettig sok-sok jelentős szerző és műfaj megjelent, mégpedig a szakma és a közönség által értékelt, magas színvonalú előadásokban.

Az új társulatvezetőnek óvatosabban illene tehát fogalmaznia, hiszen megalapozatlan kijelentéseivel nem csupán a társulatot, az ott dolgozó alkotókat, hanem a színházat eddig figyelmével kitüntető közönséget is minősíti.

A levélírók felelősséggel állítják: az elmúlt években a Szabadkai Népszínházban érthető, színészközpontú, bátor, őszinte, minőségi előadások születtek, melyek erősítették mind a társulatot, mind a közönséget, s ezzel hozzájárultak a vajdasági magyar közösség felemeléséhez. Büszkék arra, hogy ennek részesei lehettek - olvasható a szinhaz.hu c. portálon.

*A Gézagyerek, Egy elmebeteg nő naplója, Cseresznyéskert, A csúnya, Tapasztalt asszony, Übü király, Vörös, Kupidó)