Az idén november 14–20. között rendezett eseménysorozat célja, hogy az amerikai közönség – és természetesen a helyi magyar lakosság – számára is bemutassa, lehetőség szerint az alkotók jelenlétében a legfrissebb magyar filmtermést. Ezért is meglepő, hogy a magyar állami vagy akár magán finanszírozás nélkül, kizárólag svájci pénzből készített Viktória egyáltalán programba kerülhetett – noha tényleg „magyarul beszélő" filmről van szó.

A Viktória címszereplője mélyszegénységben élő budapesti cigánylány. Viktória a gyors meggazdagodás reményében vonatra száll, hogy prostituáltként szerencsét próbáljon Svájcban. Zürichben már az első munkanapján kiderül, hogy nem minden olyan, mint egy lányregényben: szerencsejáték-függő futtatója (Nagy Zsolt) nyomorúságos körülmények között tartja, éjjel-nappal dolgoztatja és még a pénzét is elveszi. Viktória lassan összebarátkozik szobatársnőjével, a gyermeke visszaszerzéséért küzdő Blondie-val (Stefanovics Angéla), és együtt szállnak szembe sorsukkal.

A berni követ megtörtént eseményeken alapul. Pontosan két hónappal Nagy Imre és mártírtársai kivégzése után, 1958. augusztus 16-án a Magyar Népköztársaság berni követsége ellen két magyar emigráns, Nagy Sándor és Papp Endre (őket alakítja a Kádas–Szabó Kimmel-duó) fegyveres támadást hajtott végre. Az nem teljesen világos, hogy mit akartak, az viszont igen, hogy westernpárbajra emlékeztető tűzharc alakult ki, amelyben Nagy halálos sebet kapott.

Ennyiből indult, és kellőképpen szárnyalt Köbli Norbert forgatókönyvíró fantáziája, hogy érzékletessé tegye a két forradalmár és a hatalom megtestesítőjének – Kulka János alakította nagykövetnek – a küzdelmét. A fordulatok felfedése nélkül elmondhatjuk, hogy a film 75 perces játékidejébe sikerült mindent belesűríteni, ami a thriller műfajához kötelező. Sőt, még egy drámai funkcióval rendelkező love storyra is futotta az író tollából.