galéria megtekintése

Spiccen viccelnek

3 komment


Horeczky Krisztina

Tatiana Youbetyabootskaya országa elragadó kormányának sikeres (de nem kifejezetten ízléses) megdöntése utáni kényszerű és hajmeresztő menekülését követően lépett a balett színpadára. Az ellenforradalom vezéralakjának minősítették, mikor egymaga megrohamozta a Népek Múzeumát, ahol letartóztatták és mesés gyémántgyűjteményét érzéketlenül egy géppuska szomszédságában állították ki. A ruganyos Youbetyabootskaya jelenleg az egyetlen amerikai csomagküldő klasszikus balett-tanfolyam tulajdonosnője.

Tory Dobrin 1991 óta a New York-i Les Ballets Trockadero de Monte Carlo (rövidítve: Trocks) művészeti igazgatója, több tucat a föntihez hasonló, a balett klasszika nagyjait idéző álnevet, fiktív életrajzot alkotott meg mint a társulati tagok női és férfiművész­neveit, kurta CV-it.

1972. augusztus 31-én Manhattan melegnegyedében, a Jean Cocteau Repertory deszkáin öt férfi tütüben és spiccen tisztelgett a XIX. századi orosz balett aranykora előtt. A Larry Ree, avagy Madame Ekathrina Sobechanskaya vezette, korszakos Trockadero Gloxinia Ballet Companyból (Gloxinia) kivált táncosok hozták létre 1974-ben a Trocksot. A Peter Anastos, Natch Taylor és Antony Bassae alapította en ­travesti paródiatársulat elnevezése utalás a Szergej Gyagilev-féle, monte-carlói székhelyű Ballets Russesre (1909–1929). Az Off-Off Broadway padlásszínpadain a késő esti-éjszakai órákban előadott performanszokról a The New Yorker magazin tánckritikusa, Arlene Croce írt esszét.

 

Ez is közrejátszott abban, hogy a szubkulturális brigádból rövidesen az LMBTQ-mozgalom egyik (pop)kulturális zászlóshajója lett, amely bekerülve a világ táncéletének fősodrába, ez idáig több mint harmincnégy ország hatszáz városában lépett fel. Táncolt velük Shirley MacLaine, Breki és Miss Röfi, a drag balett anyaszínháza, a New York-i ­Joyce Theatre. (Drag: a másik nem öltözékét viselni. A „cross-dressing" válfaja nem keverendő a transzvesztizmussal.) Oszlopos tagjuk A hattyú halában emblematikussá lett, páratlan Paul Ghiselin (Ida Nevasayneva és Velúr Vánkos), az ötvennégy éves balettmester. A rangos díjakkal kitüntetett, roppant népszerű nemzetközi turnétársulat repertoárja a romantikus balettirodalom kanonikus műveinek átirataiból (A hattyúk tava, A diótörő, ­Giselle, A szilfid, Don Quixote, Esmeralda etc.), továbbá úttörő-modern mozgáskomponisták, így Isadora Duncan, Martha Graham, Pina Bausch, George ­Balanchine, Jerome Robbins, Merce Cunningham alkotásainak rekeszizom­edző fricskáiból áll.

A Trocks idén februárban a Müpában igazolta kivételességét
A Trocks idén februárban a Müpában igazolta kivételességét
Dusa Gábor

A kulturális hivatkozásokban gazdag abszurdoknak sajátja a komoly elméleti háttértudás, a lenyűgöző geg- és humorérzék, a kimunkált testű férfi előadók spicctechnikája, ragyogó karikírozó és színészi képessége. A Trocks mintájára hozták létre a Les Ballets Trockadero De La Karpovát (1976–83), majd 1996-ban a Les Ballets Grandivát, de egyik amerikai trupp sem tudott versenyre kelni a színvonalából, elevenségéből mit sem veszített kompániával, melyet most két meleg házaspár is erősít. A tizenhat fős együttes a Nemzeti Táncszínház meghívására először 2010-ben, majd idén februárban igazolta kivételességét Magyarországon, a Müpában.

– Tizennégy évesen hallottam róluk tánctörténetórán. Mondtam anyuéknak, velük fogok táncolni, és álmom betetőzése volna, ha majd fellépnék Budapesten. Hát itt vagyok – így Mademoiselle Youbetyabootskaya (ejtsd: Jubetyábuckájá) és a Legupski fivérek egyike, Araf. Azaz: Major László, 2014-től a Trocks magyar tagja.

– Tetszett az a szabadság, főleg felszabadultság, ami átjött a videofelvételeken. Tele voltam akkoriban frusztrációval, részben, mert a balettiskolában rajtam kívül mindenki nyolc éve balettozott. Én meg nem voltam elég jó – a klasszikus balettban eleve nem lehet eléggé jónak lenni. Rosszak voltak a térdeim, nem tudtam lefeszíteni a nem eléggé tetszetős lábfejeimet, és ne kérjék számon rajtam az ötödik pozíciót. Akkoriban kezdett kibontakozni a személyiségem, szexuális értelemben is. Tudtam, hová tartozom. Kiskoromban felvettem édesanyám ­csizmáit, használtam a sminkkészletét; mindig vonzott a sminkelés. Odavoltam a nagy lila hálóingéért! Addig nem voltam hajlandó elmenni a jánossomorjai búcsúból, amíg nem kaptam meg a Barbie-mat. Aranyszínű sellő volt. És amikor férfiakat láttam traveszti táncolni, azt gondoltam, itt meg tudnám mutatni azt, aki vagyok – vagy akinek hiszem magamat –, úgy férfitáncosként, mint felszínre hozva a másik oldalamat is.

Az 1989-ben született táncművész a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában végzett klasszikus balett tagozaton. 2006-ban show-tánc Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes, a disco freestyle világbajnokság negyedik helyezettje. Budapestre költözve a Közép-Európa Táncszínház produkcióiban dolgozott többek között Duda Évával, Pataky Klárival, Réti Annával, Gergye Krisztiánnal, majd a Frenák Pál Társulathoz csatlakozott.

– Mindig is kortárs táncosnak gondoltam és éreztem magamat. Frenák nagyon sokat számított az életemben. Bizonyos értelemben ő is show-t csinál az erősen fizikai darabjaiban, benne az akrobatikus elemektől a színészeten, a maszkoláson, a magas sarkúban járáson, a kötélmunkán át annyi mindenig. A „csak" 40-45 perces munkái testileg teljesen kizsigerelnek – ellentétben az „Építsünk homokvárat a színpadon, és majd dugjuk bele a fejünket!"-típusú nyálcsorgatásokkal. Nekem Frenák volt Magyarországon a csúcspont; ez is volt a távozásom egyik oka. Ha nem is véglegesen, de már nem kívántam dolgozni vele; szünetet akartam.

Major 2012-ben turnézott a Frenák társulattal az Egyesült Államokban, eztán egy hónapra New Yorkba ment, hogy próbatáncokra járjon. Volt, hogy két nap alatt két válogatásról tanácsolták el, viszont barmicvón is fellépett. Pályakezdőként nem nyert felvételt az Operaház balettegyüttesébe, igaz, meg sem nézték. A balettiskola után közel öt évig nem tette be a lábát balettórákra. Ironikus, hogy Amerikában kizárólag klasszikus balett-társulatoknál felelt meg: a New Jersey-i Atlantic City Ballet után az észak-karolinai Charlotte Ballet tagja lett, ahol újra jól érezte magát a balettszínpadon.

Major László táncos sminkel
Major László táncos sminkel
Teknős Miklós

Úgy hiszi, a Trocka­deróban állja meg a helyét balett-táncosként, itt lett önbizalma és találta meg önmagát. A Trocksban furcsamód a férfias, maszkulin jellegére és az akrobatikus képességeire építenek. Ezt mutatta meg Budapesten A kalóz pas de deux-jében, partnereként a remeklő kínai Long Zou/­Nina Enimenimynimovával (Vahtang Csabukiani 1930-as évekbeli koreográfiája nyomán). A Don Quixote-ban deltás tündérként lépett színre a karban, fején diadémmal (eredetije Marius Petipa és Alexander Gorszkij műve).

A szaltókat szóró nagyszerű, energikus és főleg sokoldalú táncművész mindennapjainak része a testépítés. Ennek apropóján közölt róla tavaly terjedelmesebb cikket a Wall Street Journal. Férfias balett-technikáját kiemelték egy New York Times-tánckritikában, és megemlítette a tekintélyes brit tánckritikus, Clement Crisp a Financial Timesban.

– Amikor az általános iskolában szakmát kellett választani, és mondtam, hová mennék, azt felelte a tanár: „Jó lesz neked a szakmunkás. Ács." Édesanyám a nyugdíjazásáig a Dr. Oetkernél pakolt a szalag mellett, holott a gyerekkori lábműtéte miatt nem végezhetett volna állómunkát. Ez ugyanannyira fáj, mint amikor arra gondolok, mi lehetett volna belőle, ha nem marad falun. Édesapám kamionsofőr. Bátyám most éjjeliőr Győrben; kiválóan rajzol és nyelveket tanul. Szeretnék a szüleimnek mindent megmutatni a világban, de igazad van: ez nekem fontos. Tokióból hívtam őket telefonon, ők boldogan újságolták, pörköltfesztiválon voltak Szolnokon. Úgyhogy egy idő óta Jánossomorjára adaptálom a történéseket. Mikor beszámoltam a New York Times-kritikáról, már hozzátettem: tudjátok, mintha a Kisalföldben volnék benne.
Vagy valami olyasmi.

Kérdésemre, mi határozta meg az eddigi pályafutását, sorolja: áldozathozatal, bátorság, döntésképesség, kockázatvállalás, kommunikáció, időzítés. Nem állhatja a konformitást sem a szakmai, sem a magánéletében, a frusztrációi hajtóerőül szolgáltak. ­Charlotte-ban az rángatta ki élete egyik mélypontjáról, hogy franciaórákat vett egy a városba éppen akkor érkező francia nőtől. Tavaly megszerezte a személyiedző-képesítést egy New York-i kurzuson, két turné között, online. Amerikában azon kevés táncos közé tartozik, akinek a hivatása a főállása. Életének mottója lehetne: „Ucsíccá, ucsíccá, ucsíccá!". Egyre csak terveket mond, a tehetség szót egyszer sem ejti ki a száján.

A Les Ballets Trockadero de Monte Carlo a világ táncéletének legendás tartozékaként a klasszikus balett manírjait, üres te­atralitását, ­hamisságát gúnyolja ki. Céltáblája a mesterkéltség, esztétikája­ mögött mély tartalom van – a társadalmi ­szerepektől a genderkérdésig. Humoruk ­gyökere a tragikum és a sebezhetőség, mint a vérbeli ­nevettetőknek. A professzionálisan ­sminkelő, női ruhákat, tütüt és spicc-cipőt (is) viselő önazonos férfiak, akik között autista is van, sokszor a viszonzatlan szerelemről szólnak. Túl a klasszison: öntudatuk mellett talán a hitelük, az őszinteségük a legnagyobb erejük, ez az, ami több mint negyven éve olyan fölvillanyozó és megrendítő. Major László azt képviseli, amit a Trocks – a táncszínpadon kívül is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető