Somló Tamás a magyar könnyűzene történetének egyik legjobb énekese és legrokonszenvesebb alakja volt. Emlékezésképpen összeállítottunk egy szubjektív listát azokból a dalokból, amelyek a legnagyobb hatással voltak ránk az életművéből.
hirdetés
Ringasd el magad (1973)
Az LGT alighanem legjobb, harmadik lemezének (Bummm!) talán legjobb száma. Bár az előző albumnak is Ringasd el magad! volt a címe, azon egy másik változat szerepel, ez a funkys verzió viszont valósággal berúgja az ajtót, akárcsak Somló, akinek ez volt az első albuma az LGT-vel, és rögtön a nyitószámmal jelezte, hogy itt valami egészen más minőség született. Van, aki szerint a szám a maszturbálásról, más szerint a füvezésről szól, de az biztos, hogy soha nem írtak még ilyen ügyes szöveget az önkényeztetésről, mint Adamis Anna.
Sajnos a Bummm! volt az egyetlen nagylemez, amelyen Somló és Barta Tamás egyszerre volt tagja az LGT-nek, pedig ez a konstelláció olyan erős közösen énekelt számokat eredményezett, mint a Szabadíts meg vagy az Ő még csak most 14, és persze a zenekar egyik legszebb száma, a Vallomás.
Az eső és én (1976)
Személyes kedvenc, az egyik leghatásosabb hangulatfestés az LGT-től. Simogatva kopog, akár az eső, Somló hangja pedig olyan könnyedén suhan, hogy az embernek az az érzése, bárhová eljuthatna, ha akarna.
hirdetés
Visszatérés (1977)
Egy kevésbé híres, viszont nagyon szép Somló-szerzemény, a párkapcsolatnak egy olyan fázisáról, amelyről ritkán szoktak szólni a szerelmes számok.
Boogie a zongorán (1977)
hirdetés
Somló pályakezdését csapongó zenei útkeresés jellemezte, és ez a szám is valami ilyesmiről szól. Nem elég, hogy szegény agyonpártfogolt gyereket nem érdekli más a zenén kívül, az anyjának tett ígéretét megszegve még virtuóz sem lesz belőle, viszont megtanul játszani egy rakás hangszeren. Egyedül zongorázni nem engedik a zenekarában, a boogie meg már senkit nem érdekel, pedig hát onnan indult minden.
Annyi mindent nem szerettem még (1979)
Az LGT szinte bármilyen műfajhoz, így a reggae-hez is biztos kézzel nyúlt, a Mindenki másképp csinálja mellett ez a másik mestermű. Az érzelmek szabadságát kinyilvánító, eredetileg csak kislemezen megjelent szám Somló Tamás egyik emblematikus dala lett.
Primadonna (1980)
A LGT egyik legbulisabb koncertslágere, lendületes szájharmonikás rockolás, és bár a dal alaptézise - csillogó, de üres nő - nem egy nagy reveláció, a primadonna abszurdba hajló levetkőztetésének történetmesélése igazán különlegessé teszi a számot.
Olyan szépek voltunk (1994)
Koltai Róbert nagyon szeret énekelni, ezért a kilencvenes években csinált magának egy tévésorozatot, ahol jó sokat énekel egy Old Gold nevű zenakarban, a történetnek pedig nemigen van más funkciója, minthogy összekösse az unalomig ismételt számokat. Az elfuserált patikus zenekarába szerencsére belekeveredik Somló is, és az ő szájából azért másképp szólnak Dés László dalai, melyek közül a legnagyobb sláger kétségkívül ez.
Indulni kell (1999)
Bár a szám a feledés jótékony homályába merült Hippolyt-remake filmzenéjének készült, amikor először hallottam, meg voltam győződve róla, hogy pályája csúcsán messze túl lévő, öregedő, haknizó magyar zenészekről szól, és mint ilyen Somló hangján nagyon hitelesen adja vissza a szomorú "indulni kell, még egy forint" érzést.
Nem adom fel (1978)
Végezetül pedig még egy nagy LGT-sláger, erős funkys beütéssel és Somló hangján óriási húzású refrénnel. Olyan dal, amiből tényleg erőt lehet meríteni. A mai napon persze egy kicsit másként szól.
