Elképesztő tehetségek vannak, de ma még nehezebb kiugrani

Magazin: Amikor először láttam Ildikót a Nem a miénk az ég klipjében, rögtön az villant fel bennem, hogy ez a nő egy magyar Edith Piaf. Pedig nagyon egyszerű a klip.

Ardai Tamás: Mindig a legegyszerűbbel lehet a legtöbbet elérni. Én is készítettem pár klipet, az egyiket Bódi Magdival New Yorkban. Semmi mást nem csinált, csak sétált a folyóparton, mégis rettenetesen jó lett. Ennek a fotóit rakta fel aztán a lemezére.

Keresztes Ildikó: Megnéztem Piaf felvételeit. Szinte semmit nem csinált, amikor énekelt, mégis kijött belőle minden. A darab azt a két évet eleveníti meg, amelyet Marcel Cerdannal töltött, benne van Marlene Dietrichhel való barátsága is. Nem véletlen, hogy megtalált ez a szerep. Nem is kell játszanom hozzá. Valósággal lubickolok benne.

Ardai Tamás: Én azt javasolnám neked, hogy ne nézz meg filmeket a figurádról. Piaf egy olyan jelenség, akivel érdemes a saját egyéniségedet tükröztetni.

Földi Imre / Népszabadság

Keresztes Ildikó: Tudom, mások is ezt mondják, de még mindig van bennem egy fóbia. Nem végeztem főiskolát, és szakmailag olykor bizonytalannak érzem magam. Az első kőszínházas alakításom az Irma, te édes címszerepe volt. Akkor is azt mondták, ne nézzem meg a filmet. De nekem meg kellett néznem, hogy megnyugodjak.

Ardai  Tamás: A főiskola is csak edzésmódszert ad. Tornásznő voltál, tudod, mire gondolok. Velem többször előfordult, hogy a színészem lemerevedett a sok felkészüléstől. A netről annyi mindent lehet a szerep köré rakni, hogy a végén elvész minden ösztönösség. Neked pedig ez lenne az erősséged. Ettől lesz majd érdekes, hogyan tükrözöd Piafot. Ráadásul sokat játszottál már színpadon, biztos elraktároztál magadban megoldásokat.

Magazin: Ebből a szempontból milyen tapasztalat volt a Sztárban sztár?

Keresztes Ildikó: Teljesen más. Egy darabban valóban a saját személyiségemből építek föl egy szerepet, akkor is, ha épp Piafot játszom. A Sztárban sztárban az volt a feladat, hogy minél jobban utánozzunk valakit. És sokszor hibáztam is, mert elfeledkeztem erről. Maradt bennem némi görcs, mert egy hét alatt kellett betanulni a produkciót, és annyi dologra kellett koncentrálni versenyhelyzetben, hogy bár mindent megcsináltam, olykor elfelejtettem utánozni az adott énekes, például Madonna hangját. De örömteli játék volt.

Ardai Tamás: Én alapvetően zenésznek indultam, zenei általánosba jártam, ott voltam a rádió gyerekkórusában. És persze együttesben is játszottam. A Lapály utcában volt egy stúdió, ott vettünk fel külföldi slágereket. Kazettákon adták ki, egy az egyben kellett produkálni az eredeti számokat. Akkor láttam, hogyan tud egy énekes ráállni az övétől teljesen különböző hangszínre, terjedelemre, ritmikára. Én gitároztam, mert akkoriban, ha egy színpadon gitár volt a kezedben, nagyon bejöttél a lányoknak.

Keresztes Ildikó: Mert többnyire a lányok rajonganak, mind a mai napig. Ismerem ezt a dolgot, mert folyamatosan dolgozom zenekarokkal. Ezért is fiúsítottak már az első együttesemben. Ha jól emlékszem, Sanyikának hívtak, hogy ne kelljen külön köröket futni.

Ardai Tamás: Azért a fiúk is meg tudtak dögleni énekesnőkért, például Várszegi Éváért a Generálból vagy Postásy Juliért. De egészében igaz, amit mondasz. Hallottam illetékesektől, hogy a tehetségkutató versenyeken mindig hihetetlen mennyiségű szavazatot kapnak a fiúk. Mert főleg a lányok szavaznak.

Magazin: Ma kikkel dolgozott a stúdióban?

Földi Imre / Népszabadság

Ardai  Tamás: Szívesen mondanám, hogy forgatásról jövök. De az tegnap volt, a Barátok közt-nél pedig téli szünet van. Ma a komputeremtől álltam föl. Amerikaiaknak írok egy nyolcrészes sorozatot Willi Münzenbergről, a politikai PR atyjáról. Lenin, majd Sztálin munkatársa volt, Goebbelsék is sokat tanultak tőle, de a politikai propaganda lényegében a mai napig használja a módszereit. A filmezést most egy portrés werkfilm jelenti, amelyet Pacskovszky Józsefről készítek új munkájának forgatása közben.

Magazin: A mai pörgő kulturális élet nagyon sok területre sodorta önöket. A filmszakmának van egy Ardai Tamása, az országnak van egy Keresztes Ildikója. Sugárzóak, magukkal ragadnak, ez a lényeg, a művészi produkciójuk már nem is olyan érdekes.

Keresztes Ildikó: Az biztos, hogy engem mindig vonzottak a sokrétű művészek. Imádom azokat a pályatársaimat, akik Oscar-díjas színésznők, és mellesleg jól festenek, remekül énekelnek. Örülök, hogy nekem se csak egy képességem van, amit ki tudok élni. Minden érdekel, ami a kultúrával kapcsolatos, és szeretem, hogy nincs szigorúan behatárolva a tevékenységem.

Ardai Tamás: Én is. Szerintem a fölgyorsult világgal élni kell. Különben beleragadsz a saját dagonyádba. A filmkészítés mellett a mai napig írok, festek, kicsit zenélek is.

Keresztes Ildikó: Azért szerintem az sem baj, ha valaki úgy tud letenni egy Kossuth-díjas életművet, hogy világéletében csak színésznő volt.

Ardai Tamás: Rendben, én is jobb kedvű lennék, ha én rendeztem volna a Saul fiát.

Keresztes Ildikó: Én meg még a mostaninál is jobb kedvű, ha minden évben tarthatnék egy koncertet a Budapest Arénában. De ma még nehezebb kiugrani. Elképesztő tehetségek vannak, de akkora az internetes kavalkád, hogy ha nem tudsz kapcsolatokat kiépíteni, jó menedzsert szerezni, képtelenség előbbre lépni.

Ardai Tamás: És még siker esetén is sokkal rövidebb ideig tart egy mai karrier, mert a média máris hozza a következő tehetséget, és lemos vele.

Magazin: Hogyan látják ezek után a jövőt? Melyik területen szeretnék még kifutni magukat?

Ardai Tamás: Ha belegondolok abba, hány dramatikus történetet forgattam le, hány forgatókönyvet írtam, hány produkcióban vettem részt, akkor egy dolgot végre baromira szeretnék 62 éves koromban: első filmes rendező lenni. De a mai pályázati rendszerben ezt csak úgy tudom megcsinálni, ha már egyszer megcsináltam, tehát van hozzá referenciám. De talán még jobban szeretném, ha a fiam olyan légkörben tudna felnőni, amilyen a rendszerváltás idején volt Magyarországon.

Keresztes Ildikó: Számomra az a lényeg, hogy mint „termék” ki vagyok téve a Tescóban. Igaz, nem a pénztárnál, de észre lehet venni. És mondom, borzasztóan vágyom arra, hogy legyen egy koncertem az Arénában, amitől elhinném, hogy tényleg a helyemen vagyok.

Ardai Tamás: Szerintem megtelne.