Jankovits Barnabás elárulta, hogy ebben az évben további öt-hat belső-erzsébetvárosi tűzfal kifestésére kapnak megbízást a helyi önkormányzattól. A helyszínek között lesz a Wesselényi utca és a Dob utca is. Ami a témákat illeti, Jankovits nem akar minden meglepetést elsütni, de annyit azért elmondott: a környezethez illő, a helyi múltat és a városrészhez kötődő hírességeket igyekeznek megfesteni.
Mindemellett van egy külső megbízásuk is: a budapesti Lengyel Intézet az ő közreműködésükkel szeretne egy alkotást szentelni az öröknek és megbonthatatlannak tűnő lengyel–magyar barátságnak, méghozzá egy kerekded évforduló apropóján; éppen huszonöt éve, hogy a két ország kinyilvánította, a parlamentáris demokrácia útjára lép.
A reménybeli mű a Klauzál utcában lesz látható, 8×18 méteres méretben. Már nem terv és nem is köztéri mű, de ide sorolandó a Barcsay utcai Madách gimnázium udvarán látható alkotásuk, amely nemrég készült el, és a századfordulós körút egy közeli részletét ábrázolja. A köztéri képzőművészet meghatározó alakulata 2003–2004-ben alakult csoporttá, majd céggé.
Első nagy dobásuk a Városháza mögötti Trafóház falain látható óriáskép volt, Erzsébetvárosban a Király és a Kazinczy utca sarkán, egy világháborús foghíjba installált játszótér mögötti tűzfal kidekorálásával indítottak, majd a Csányi és a Dob utca sarkára festettek homlokzatimitációt.
Az Akácfa utca 41. tűzfalán békebeli szabóságot mutattak be, a Király utca 11.-en pedig egy XIX. századi modorú festett lámpaoszlopot, amelyen Krúdy Gyula örökbecsű megállapítása olvasható, miszerint a Király „a legpestibb utca”. Hamarosan a Színes Város c. alakulat is nekirugaszkodik egy nagy munkának: ők a legendás, Kazinczy utcai Wichmann-kocsma tűzfalát festetik ki, az alkotót pályázat révén választják ki.
Flór Péter, a csapat főtitkára tudatta: a 250 négyzetméteres, tehát ugyancsak jókora felületre egy különös térkép kerül, amely a Kazinczy utca látnivalóira igyekszik felhívni a bóklászók figyelmét.
Hogy miért a Kazinczy utcát és pláne miért éppen a Wichmannt választották, meggyőző a válasz: több mint negyven kocsma, szórakozóhely és kulturális vonatkozású közeg található ezen az egyetlen útszakaszon, amely voltaképpen a Wichmann-nal nyit. Itt van mások mellett az Elektrotechnikai Múzeum, a Táncművészeti Egyetem egyik egysége, sőt a környék egy ortodox zsinagógával is büszkélkedhet. Az alkotás májusban lesz látható.
A formáció legutóbbi munkája a tavaly szeptemberben elkészült Mi neked a magyar? című kompozíció, amely a Kertész és a Wesselényi utca találkozásánál működő külszíni parkoló oldalában látható 400 négyzetméteres felületen. A 2009-ben civil szervezetként gründolt, alapítványként működő Színes Város az első magyar falfestő (festető) formáció, amely legálisan díszíti az országot.
A csapat jóvoltából eddig több mint 14 000 négyzetméternyi rút felület vált festménnyé az országban. Első munkájuk a Flórián téri betonok civilizálása volt 2010 elején, ezután jött egyebek mellett a gigan tikus Városháza parkbeli tűzfalprojekt, majd a Széll Kálmán (azelőtt Moszkva) tér, a Damjanich utcai ELTE-kollégium és a rákoshegyi MÁV-állomás színesítése.
A szponzori támogatással működő csoport elsősorban nonfiguratív festményeket jegyez, ami nem véletlen, szellemi kiindulópontjának ugyanis Victor Vasarely művészetét, különösen pedig a festő 1983-ban megjelent Színes Város c. könyvét tartja, amelynek fő üzenete, hogy a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre.
Flór szerint minden igyekezet ellenére egyelőre elég gyengén állunk a tűzfalfestészettel, becslése szerint csak a főváros belső kerületeiben is több száz olyan felület éktelenkedik, amelyet újjá lehetne varázsolni.
Az ötletgazda
A belső-erzsébetvárosi tűzfalfestés ideája Ocztos István építész-képzőművész fejéből pattant ki: társaival olyan programot képzelt el, amely nemcsak a hely arculatának javítását szolgálja: a festésnek együtt kell járnia a kiszemelt épületek külső rehabilitációjával, hőszigetelésével is, ezeket az esztétikai-műszaki beavatkozásokat a pályáztatás kezdetétől, a tervek bemutatásától az átadásig egyfajta nyilvános, közösségi eseménnyé kell tenni. 2010-ben nemzetközi pályázatot hirdetett három fal virtuális kifestésére többnyire képzőművészeknek az interneten, felhívására 152 pályamű érkezett. Még abban az évben megkereste a témáért felelős helyi alpolgármestert, aki rokonszenvvel fogadta elképzeléseit, sőt indítványára a kerület hozzájárult, hogy a 2011-re létrehozott alapítványa, az Élő Tűzfalak Erzsébetváros Közhasznú Alapítvány felvehesse és viselhesse a városrész nevét.
Majd 2013 tavaszán meglepődve tapasztalta, hogy a tűzfalhasznosítás alapítványukat megkerülve, az általa javasolt közösségmozgatás nélkül kezdődött el (két felület az ő listáján is szerepelt). Az építész azt mondta lapunknak: a Belső-Erzsébetvárosban megvalósuló folyamat elkezdése örvendetes, végre a polgármesteri hivatalban is foglalkoznak a tervezettel. Az alapítvány tervei, elképzelései, koncepciói ott vannak az illetékesek asztalán, Ocztos várja a jelentkezésüket. A kölcsönös párbeszéd folytatásának lehetősége továbbra is nyitva áll – tette hozzá.
