Meg lehet-e közelíteni, netán fölül lehet-e múlni ezt a gigászi diadalt? J. K. Rowling talán nemes gesztusgyakorlása is volt, mikor elhatározta, meghódítja a felnőtteket is. Az Átmeneti üresedés a Pagford városka megüresedett önkormányzati helyéért dúló háborúskodás és a kíméletlen családi viszályok karcos tablója. A 2012-es regényből készült BBC–HBO-minisorozat a remek szatíra torz, sőt kasztrált feldolgozása.

Nívós, brit színészgárdával tették fogyaszthatóvá a letaglózó tragédiát, gondosan eltüntetve a maró társadalomkritikát is. Mindeközben a roxforti varázsló patrióta szülőanyja férfiálnév mögé bújt. Az inkognitótól remélte a tárgyilagos megmérettetést, de lelepleződött. Robert Galbraith legalább nyolcrészesre tervezett krimiszériája 2013-ban indult útjára a dekadens modell- és divatvilágot felszínesen fölskiccelő Kakukkszóval. Az afgán háborúban az egyik lábát elveszítő harmincas exkatona és huszonéves, vonzó titkárnő-segédje számos detektívpáros utóda.

A hórihorgas sprőd magánnyomozó az árva Potter lelki rokona: egy aranylövésbe belehalt grupi és egy híres rocksztár nélkülöző fattya. Rowlingnál a gyerek mint pária (légyen bár törvényes, örökbe fogadott vagy sérült-beteg) állandó motívum. Ezt igazolja A selyemhernyó is; az újabb Strike-esetmásminőség,mint a még sete-suta, de olvasmányos Kakukkszó. A londoni bűnsaga egy bestiális gyilkosságot felgöngyölítő darabjában a könyvpiac belterjes bugyraiba ereszkedünk alá.

Immár érvényre jut a saját pályán mozgó szerző erényarzenálja: a pompás párbeszédek, a mély ember- és társadalomismeret, a bölcsesség és a csillogó humor. (A tévésorozat-verzió a BBC-nél készül.) A krimiműfaj rajongója, akinek a kedvence Margery Allingham, kitanulta a zsáner fortélyait: ügyesen keveri a lapokat, és varrja el a szálakat. A Potter-opusokból még kicsengett a nála jóval eredetibb fantasyíró, a briliáns Susanna Clarke, Neil Gaiman és Tolkien tónusa, a felnőtteknek szánt munkákban már egyedi a hangja.

Noha Rowling a fősodorhoz tartozik, a sorvezetője mintha az Anna Karenina kezdőmondata volna: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az”. Merthogy az általa művelt bestsellerirodalom egyik legrokonszenvesebb vonása, hogy a hősei az elesettek. A nyomasztó gazdagság, a kiváltságosság és az önteltség mérgező légkörében otthonos író nem naiv népnevelő, mégis küldetése a sárember iránti könyörület.

A Rowling-tömeghisztériát finnyás távolságtartással szemléltem, de mára érteni vélem, mi hozta lázba a kölyköket (is). Létezik olyan multimilliárdos sikerszerző, aki pallérozott, szenvedélyből alkot, kockázatot vállal, és – ha másként nem is – lelkileg gazdagít. Vagyis méltó a bizalomra – kortól függetlenül.

Robert Galbraith (J. K. Rowling): A selyemhernyó. Gabo Kiadó