Bemocskolt helyek - Hitler háza tehet a borzalmakról?

Réthly Ákos, a Memento Park igazgatója immár több mint húsz éve vezet egy olyan emlékhelyet, amelyben az „átkosnak" titulált szocialista korszak köztéri szobrait gyűjtötték össze, megmentve azokat a pusztulástól. Szerinte nincs recept arra, hogy mit kezdjünk a történelmileg rossz emlékű helyekkel. A Memento Park fennállásának 23 éve alatt arra a legbüszkébbek, hogy sikerült megőrizni ideológiai és politikai semlegességüket. „Mi senkinek nem mondjuk meg, hogy mit gondoljanak ezekről a fogalmakról, eseményekről vagy személyekről, mi azt szeretnénk, ha az emberek tájékozódnának, beszélgetnének és gondolkodnának." Az igazgató szerint vannak olyan látogatók, akik számára e karanténba zárt emlékművek még ma is „szakralitással" bírnak. Nem ritka, hogy valaki egy-egy szál virágot is elhelyez valamelyik szobornál. Megemlékezéseknek vagy politikai rendezvényeknek azonban a Memento Parkban nincs helyük, szögezi le. Ez egy múzeum, amely egy múltbéli korszak tárgyi emlékeinek bemutatására specializálódott.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója szerint általánosságban nem megválaszolható, hogy mikor lehet megtartani a történelem rossz emlékezetű személyeihez, eseményeihez kapcsolódó épületeket. „A múlt sötét oldalának és gonosz eseményeinek vizsgálatakor a történésznek óvatosan, figyelemmel, de őszintén és határozottan kell fogalmaznia. A gonosz létezett és létezik, és ha le akarjuk győzni, márpedig le akarjuk, akkor a szemébe kell néznünk. A Terror Házát a magyar történelem egyik legszimbolikusabb épületében építettük fel: emlékezni és emlékeztetni akarunk, hogy mindaz, ami az Andrássy út 60.-hoz kapcsolódik, az soha többet ne történhessen meg. Ha a puszta borzongatás lett volna a célunk, akkor másik szakmát választottunk volna. A jó történész az igaz­ság feltárására esküszik fel, a Terror Házában ezt várom el a munkatársaimtól. Mindent meg is teszünk munkatársaimmal azért, hogy ne egyszerűen borzongassunk, hanem gondolkodtatva megdöbbentsünk. És ahogy az Andrássy út 60.-tól, a Terror Háza épületétől ma már nem félni kell, hanem tanulni belőle, úgy a ­rossz emlékeitől általában sem kell tartani. Ha gyávák vagyunk szembenézni a múltunkkal, akkor nem lesz a mienk a jövő."

Adolf Hitler szülőháza az ausztriai kisvárosban, Branauban Dominic Ebenbichler / Reuters

Stefány Judit történelemtanár, tankönyvíró szerint az válik történelmi hellyé, amit a közgondolkodás, a történelmi emlékezet megőrizni kíván. A történelmi emlékhelyek szimbólumok, szeretnénk velük mondani valamit a mának. De a mondandónk, mint ahogy a hely megválasztása is, függ a történelemszemléletünktől. „Nem a történettudománytól, annak vajmi kevés befolyása van arra, hogy a múltról hogyan gondolkodunk – mondja Stefány Judit –, sokkal inkább attól, hogy a számunkra szimpatikus politika mit mond róla."

Fontos kérdés az emlékhely funkciója. „Lehet az csak egy tábla a ház/hely falán. Más esetben az épületet múzeummá alakították valamely ott lezajlott eseményre vagy korábbi funkcióra utalva. Így alakult a zsidókérdés végső megoldásának tárgyalási helyszíne, a wannsee-i Konferencia Háza esetében, amelyből múzeum és oktatási központ lett, vagy nálunk ilyen a Terror Háza. Az emléktábláknál koszorúzni lehet, a múzeumokban tanulni, gondolkodni. A rossz emlékű és a jó emlékű helyek ebben nem különböznek. Hogy melyik épületet érdemes megtartani, az sok minden mástól is függ, például a városképi, gazdasági megfontolásoktól. Hitler szülőházának esete összetett. Valószínűleg semmi köze nincs a születés helyének mindahhoz a rémséghez, amit tett. Az épületben nem egyetlen lakás volt, tehát még csak nem is kizárólag hozzá köthető. Mellesleg nem valami könnyű örökség ennek a kis osztrák városkának, hogy erről ismerik csak a világban" – összegzi a tanárnő.