Az idegsebész, aki szinte mellékesen lett színész, és a színész, aki véletlenül sem akart más lenni. Mindketten játszanak Till Attila Tiszta szívvel című, nemrég bemutatott filmjében. Csendes környezetben beszélgettünk Balsai Móni Budapest környéki lakóhelyén.
 |
| Földi Imre / Népszabadság |
MAGAZIN: Az idegsebészet mellett mikor kezdett színészettel is foglalkozni?
VITANOVICS DUSÁN: Volt egy rossz periódusom az életemben, akkor nagyon sokat jártam színházba.
BALSAI MÓNI: Milyen jól választottál! A színház egyfajta terápia is. Ha kell, utat mutat, ha kell, felébreszt vagy éppen megnyugtat.
VITANOVICS DUSÁN: Főleg alternatívokba jártam: Szkéné, Stúdió K. Itt megismerkedtem olyan emberekkel, mint Stalter Judit, Fliegauf Benedek meg egy halom színésszel, akik most már nagyok.
BALSAI MÓNI: De hogy? Ott maradtál előadás után beszélgetni?
VITANOVICS DUSÁN: Akkor még gyerekek voltak. Mindig meghívtam őket enni-inni.
 |
| Földi Imre / Népszabadság |
BALSAI MÓNI: Nem mindennapi történet egy barátság kezdetéről.
VITANOVICS DUSÁN: Fodor Tamás kis színháza (Stúdió K) nélkülözött. Soha nem volt semmijük. „Dusánka, tudsz hozni egy kis kötszert?” Mondtam a főnővérnek, tegyen félre egy keveset, és vittem. Onnan az ismeretség.
MAGAZIN: És az, hogy szerepel is a filmjeikben?
VITANOVICS DUSÁN: Fliegauf később lett rendező. Kérte, segítsek neki. Mondtam, hogy jó, de nekem semmi közöm nincs a színészethez. Legalábbis amióta Magyarországon vagyok.
MAGAZIN: Korábban volt?
 |
| Földi Imre / Népszabadság |
VITANOVICS DUSÁN: Még Szerbiában gyerekelőadásokban játszottam. De az semmiség, nem színészet.
MAGAZIN: A filmekben gengsztereket játszik, de a neten azt emelik ki, milyen megnyugtató ember. Hogy lehet a kettőt összeegyeztetni?
VITANOVICS DUSÁN: Ha rám néz, megmondaná, hogy idegsebész vagyok?
BALSAI MÓNI: Meglepő! A mozinéző aligha gondolná, hogy valójában az Amerikai úti Idegsebészeti Klinikán operálsz.
VITANOVICS DUSÁN: Rossz arc – ésszel. Sokaknak bejön.
BALSAI MÓNI: Nem kérdés! Ez a te védjegyed, amihez szerethető miniakcentus is párosul.
VITANOVICS DUSÁN: Azért erős akcentusom van. Valamelyik nap voltam a rádióban, és visszahallgattam. Azt hittem, valami orosz beszél, nem is én.
BALSAI MÓNI: Visszahallgatni nagyon más. A rendezők – és a közönség is – viszont imádják!
 |
| Földi Imre / Népszabadság |
MAGAZIN: Balsai Móninak is van polgári foglalkozása. Kozmetikusnak tanult.
BALSAI MÓNI: Mikor nem vettek fel a színművészetire – semmi mást nem voltam hajlandó beírni a felvételi lapra –, anyukám mondta, nem lehet, hogy csak egy érettségivel menjek ki a világba. Legyen egy szakma a kezemben. Kipofozott belőlem egy vizsgát. Most már tök jó érzés, hogy van civil emberi oldalam.
MAGAZIN: Mindkettőjük szakmájában előfordul, hogy hónapokat, éveket kell várni az eredményre. Mennyire türelmes típusok?
VITANOVICS DUSÁN: Meg kellett tanulnom a türelmet. Sokat kell például magyaráznom. De alapból nem vagyok türelmes.
MAGAZIN: A színházban azonnal reagál a közönség, de a filmforgatás késleltetett műfaj.
BALSAI MÓNI: Mindkettőt egyformán szeretem. Az utóbbi időben nagyon begyűrűzött az életembe a film, jelenleg több filmes munkám van, mint színházi. Ez azt eredményezi, hogy amíg egy filmet bemutatnak, rengeteg minden történik. Nem csak az én életemben. A Tiszta szívvelt például nem a tavalyi, hanem még az azelőtti nyáron forgattuk. Én is a bemutató napján láttam először, szinte nézőként, nem mint alkotó.
VITANOVICS DUSÁN: Engem Tilla meghívott magához, és már láttam.
BALSAI MÓNI: Na, ez disznóság! De ezt majd Tillával megbeszéljük.
MAGAZIN: Mivel lehet kihozni a sodrából?
BALSAI MÓNI: Mostanában a Jól van ez így! mondattal.
VITANOVICS DUSÁN: Én nem szoktam használni.
BALSAI MÓNI: Fontos a bizalom is. Azzal nem tudok dolgozni, akivel nincs meg.
 |
| Földi Imre / Népszabadság |
VITANOVICS DUSÁN: Nekem sokszor mondják, hogy bízunk magában, de meg kell nyerni őket. Nem bírok hazudni a betegnek. Néha lehet csavarni a szót, úgy beszélni, hogy az illető ne értse, de meg kell mondani az embernek, hogy mi van és mi lesz.
MAGAZIN: Mennyit igényel a fővárosi pörgésből?
BALSAI MÓNI: Nem vagyok az az alkat, aki civilben nagyon szeret szerepelni. Egy szerep mögé tök jó elbújni. De én szeretnék megmaradni annak, aki én vagyok, egy teljesen normális embernek. Éppen ezért, vagy mindemellett, nem szeretem ezt a nagyvárosi nyüzsgést. Jó benne lenni, de legyen egyszer vége, és ki lehessen jönni.
SZÜLETETT: 1977. december 13-án Vácon.
FOGLALKOZÁSA: színésznő. Jászai Mari-díjas és az első Magyar Filmdíj birtokosa a legjobb női főszereplő kategóriában. Számos színházi szerep után a nagy áttörést a Liza, a rókatündér hozta meg neki. Szerepelt Till Attila Csicska című kisfilmjében, az RTL Klub Válótársak és az HBO Társasjáték sorozatában is. Játszott Győrben, a Játékszínben, a Pesti Magyar Színházban, a jövő évadtól szabadúszó.
Ajánlja:
Könyv:
Anna Gavalda: Billie
Film:
Till Attila: Tiszta szívvel
Színház:
Ljudmila Ulickaja: Rövid (Thália Színház, rendező: Hídvégi Nóra)
MAGAZIN: Ezért él Budapesten kívül?
BALSAI MÓNI: Itt erdő mellett vagyunk. A házunktól öt percre kezdődik az ösvény, ami a természetvédelmi területre visz be. Nyugalmat és békességet ad. Nagy energiát, ami feltölt. A nagy munkák meg a nagy érzelmek mellett, amivel az egész színészet jár, engem ez egyensúlyoz ki. Te mivel pihensz?
VITANOVICS DUSÁN: Science fictiont olvasok.
BALSAI MÓNI: Én is rá vagyok most kattanva. Sose gondoltam volna.
VITANOVICS DUSÁN: Én sem. Tíz-tizenöt éve alakult ki. Szinte csak azt olvasom. Igyekszem, hogy ne legyek szakbarbár.
SZÜLETETT: 1964. január 1-jén Kragujevácon (Szerbiában).
FOGLALKOZÁSA: idegsebész. Egészségügyi szakközépiskolát végzett Kragujevácon, majd a SOTE-n diplomázott. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben eltöltött 20 év során speciális idegsebészeti gyakorlatot szerzett. Az agyi és gerinckórképek felismerésében és kezelésében, a koponyaűri kórfolyamatok műtéti megoldásában magas szinten jártas. Magyar állampolgár. Folyékonyan beszél szerbül, angolul és magyarul.
Ajánlja:
Könyv:
John Twelve Hawks: Arany város
Film:
Quentin Tarantino: Ponyvaregény
Színház:
Lars von Trier: Dogville (Bárka Színház, rendező: Anger Zsolt)
MAGAZIN: Épp megjegyeztük Dusánnal, hogy ez a tér szinte idilli a sok gyerekkel.
BALSAI MÓNI: Igen, bár nem tudom, mi történt. Nem gyakran vannak itt ennyien.
VITANOVICS DUSÁN: Idegsebészet nincsen Vácon vagy Törökbálinton. Egyébként laktam falun egy évig, de nem nagyon bírtam. Kell a nagyváros.
BALSAI MÓNI: Én eleget laktam bent. Budapest különféle kerületeiben is, de most nagyon jó ez a csend.
VITANOVICS DUSÁN: Ehhez meg kell érni. Úgy a jó, ha zajlik az élet, és nem úgy, hogy megy mellettünk. Azért is tetszettek az alternatív színházak. Akkor volt a színházi forradalom, akkor jelentek meg. Addig nem voltam előadáson, ahol harminc ember ült, és közben játszottak. Ez nagyon megfogott.
BALSAI MÓNI: Színészként én is jobban szeretem, ha kis térben kell az emberek között lenni. Sokkal személyesebb.
VITANOVICS DUSÁN: Nehezebb, de attól függ, milyen a közönség.
BALSAI MÓNI: Nekem valahogy, ha nehezebb, akkor is jobban esik. Közelebb tudsz lenni. Ez egy alkotó folyamat, egy létrehozás. A színházban is jobban szeretek próbálni, mint játszani. Amíg létrehozod, abban annyira sok minden van, amíg felfejtesz dolgokat, amíg megtalálod, mi az irány. Ez a feladat, ezeket a hagymahéjakat felfejteni.
VITANOVICS DUSÁN: Így beszél egy vérbeli színésznő!
