Rommel és a cseles angol

Ungváry megjegyzi, sajnos a brit elhárítás operatív anyagai hozzáférhetetlenek, ezért nem lehet pontosan feltárni a klasszikus kémjátszma részleteit. Gilbert máig hallgat egykori „felajánlkozásáról”, Ungváry levelére sem válaszolt. Erős a gyanú, hogy nem véletlenül hangoztatta a kommunista országok iránti rokonszenvét. Meglehet, hogy az MI6 vagy az MI5 beszervezett ügynökeként kínálkozott fel a pancser magyaroknak, akiknek minden vágyuk az volt, hogy beépüljenek az angolok politikai traktusaiba.

Több tanulmány is foglalkozik azzal a legújabb kori magyar politika által sugallt hamis szereppel, amely a német megszálláshoz köthető. A történelemhamisító célt szolgálja az Orbán-rezsim házi történészének számító Schmidt Mária múzeuma, a Terror Háza, mely a nyilas és a kommunista diktatúra működését mutatja be (Schmidték a kezdeti kritikákban Ungváryt a hazai történészszakma keretlegényeként aposztrofálták). A kiállítók nem mértek egyenlő mércével, és a német megszállás mibenlétét nem sikerült pontosan tisztázniuk.

Nem derült ki, hogy mi történt a Sztójay- és a Lakatos-kormány idején Magyarországon. A pártállami rendszert viszont aránytalanul interpretálták. A magyar felelősség elkenése ugyanúgy része Schmidt koncepciójának, mint a nacionalista politika veszélyes történelemszemléletének.

Ungváry Krisztián Reviczky Zsolt

„Nem meglepő – írja Ungváry –, hogy egyetlen adatot sem tudunk meg arról, hogy a Dunába lövéseknek hol voltak a helyszínei, hányan voltak az áldozatai, és mi történt a tettesekkel. Annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos adatokat a történettudomány már régen feltárta.”

Nagyon tetszett Ungváry könyve. Nem csak azért, mert a lektűr elemeit is okosan használja fel a történelmi háttér megrajzolásához. Egy olyan történész küzdelmeiről is tudomást szerezhetünk, aki nem politikai kapcsolatok segítségével jut előre, hanem szívós, kemény kutatómunkával lépdel tovább a pártállami múlt, illetve a két világháború közti, sokszor félreértelmezett vagy nem eléggé árnyalt politikai kurzus természetének feltárásában.

Stílusa oldott és közérthető, ami kedvez a fiatalosabb, internetes olvasási szokásokkal érkező olvasóknak. Fő erénye, hogy nem akar megfellebbezhetetlenül nagy történész lenni, a rangot, amit kivívott magának, a munkáinak, a tudásának és a vitás helyzetekben való bátor szerepvállalásának köszönheti.