Tény, hogy a román csoda megvalósult a filmvásznon: az úgynevezett új hullám alkotói már nagyon sokszor bizonyítottak. A jelenség és a fejlődés tudományos szintű elemzői minden bizonnyal évekre vissza tudják vezetni ezt a folyamatot, sőt erre az okfejtésre – részben – a magyarmozi-, illetve tévénéző is képes. Hiszen korábban a magyar mozikban is bemutatott Cristi Puiu Lazarescu úr halála (2005), Corneliu Porumboiu Volt-e vagy sem? (2006) című drámája és a Radu Muntean rendezte Jelszó: A papír kékre vált (2006) után alkotta csak meg Cristian Mungiu a maga remekművét, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című, 2007-ben Arany Pálmával jutalmazott drámáját.

Az új hullámos rendezők pedig azóta is egymás után készítik a jobbnál jobb filmeket. Az immár tizedik alkalommal megrendezett Román Filmhét programja most is hoz két nagyágyút: a Tudor Giurgui Miért én? című politikai thrillerét és Radu Jude rendhagyó westernjét, az Aferim!-et. Ezen felül lesz még közelmúlt szellemi örökségét elemző dráma (Quod Erat Demonstrandum, A kiválasztott), illetve vígjáték (Amerika, itt vagyunk!, Love Building 2.).

Az Amikor Bukarestre száll az éj, avagy metabolizmus című Iulia Rugina alkotás október 17-én délután kettőkor lesz látható

Az egyedi elemzéseken felül is megállja helyét a kérdés, hogy tényleg, mitől jók ezek filmek. Mi annak az oka, hogy ha egy jelentős nemzetközi mozgóképes eseményen szóba kerül Kelet-Európa, akkor mindenki elsősorban a román filmművészetre gondol?

A nagyon rövid válasz: mert nem operálnak semmiféle nagy, művészi háttérrel, viszont kellő szkepszissel beszélnek múltról, jelenről. De leginkább a kettőről egyszerre. A ma emberét körülvevő világ, amelyet roppant érzékenységgel figyelnek és filmeznek a román alkotók, a színpompás felszín alatt megmaradt olyannak, amilyen volt. Mi több, folyamatosan ott lebeg egyfajta ki nem mondott kérdésként: lehet, hogy a helyzet ma már rosszabb, elviselhetetlenebb és abszurdabb, mint amilyen volt?