A show-bizniszben nőtt fel, hiszen szülei 1944-től szerepeltek az Ozzie és Harriet kalandjai című sorozatban a CBS, majd az NBC rádióban, aztán 1952-től az ABC televízióban. A leghíresebb amerikai varietéműsorok egyike 1966 szeptemberéig volt a képernyőn. Addigra Ricky Nelson már tizennyolc olyan dalt számlált, amely a Billboard-listán a legjobb tíz közé került.
Az apuka (Oswald „Ozzie” Nelson) egy big band alapítója volt, az anyuka (Harriet Hilliard) a nagyzenekarral énekelt. A kis Ricky pedig majdnem annyi időt töltött a stúdiókban, mint otthon. Még szép, hogy előbb-utóbb felvetődött: csilingeljen ő is valamit. Aztán amikor tizenhét évesen eldalolta Fats Domino I’m Walkingját, összeszaladt Amerika. Nem sokára bejelentették: kislemez készül az új hanggal. A korong másik oldalára – stílszerűen – az A Teenager’s Romance-et tették, és az SP-ből 60 ezer példány kelt el.
A B oldalas románc rövidesen a második, a Domino-adaptáció a negyedik helyig emelkedett a Billboard amerikai lajstromában. A lemezből több mint egymillió fogyott, majd a Be-bop Babyt már előjegyzésben 750 ezren rendelték meg. A gyerek hasonlóképpen befutott, akár Eva Boyd. De, ha szabad ezt mondani, még nála is inkább kéznél volt.
Az ifjú hölgy a Carole King, Jerry Goffin szerző házaspárnál dolgozott bébiszitterként, s New York-i munkaadói 1962-ben megkérdezték tőle: elénekelné-e legújabb kompozíciójukat mikrofon előtt? Az a dal volt a Loco-motion, melynek előadóját aztán Little Evaként jegyezték. A nótát amúgy Dee Dee Sharpnak szánták az alkotók, ám a philadelphiai tinédzsernek nem tetszett a szám, pedig hát nemcsak a kis Eva, hanem 1974-ben a Grand Funk Railroad is első lett, míg az ausztrál Kylie Minogue 1988-ban az amerikai lista harmadik helyéig jutott a dekádokon át hódító világszámmal.
hirdetés
A félreértések elkerülése végett: Ricky Nelson nem Dee Dee Sharpról énekelte, hogy szegény kis bolond. Már csak azért sem, mert a Poor Little Fool négy esztendővel előbb látott napvilágot a Loco-motionnél. Ezzel a dallal a New Jersey-i muzsikus házaspár kisebbik fia csatlakozott a Number One-t jegyzők, valamint a kétmilliós lemezeladást produkálók – akkoriban még meglehetősen szűk körű – társaságához, s olyan népszerűségre tett szert, hogy Howard Hawks rendező meghívta a Rio Bravo című fi lm forgatására. Az ifjú Nelson együtt szerepelt a westernben Dean Martinnal meg JohnWayne-nel (bravó, bravó!), esténként pedig kisebb vagyont keresett, mert már tizennyolc éves korában ötezer dollár fejében lépett a dobogóra.
Sam Cooke nem figyelt erre. A soul királya ugyanúgy visszautasította a Travelin’ Mant, akár Dee Dee Sharp a Loco-motiont, s aztán csak nézhette, hogy Ricky Nelson az amerikai lista élén áll az elvetett számmal. A szerző Jerry Fuller utóbb még huszonkét dalt írt Nelsonnak – köztük az örökzöld Young Worldöt és a szintén időtálló It’s Up to You-t –, ám annyit szerzeményeinek egyikéből sem adtak el, mint az Utazó emberből. (Amely egyébként arról szól, hogy Alaszkától Mexikóig, Berlintől Hongkongig a világon mindenütt létezik egy-egy lány, aki epekedve vár a nótát dalolóra.) A korongból több mint hatmillió darabot értékesítettek, de ez annak is volt köszönhető, hogy minden idők legjobban szerkesztett kislemezeinek egyikét állították elő, hiszen a B oldalon Gene Pitney ugyancsak múlhatatlan Hello Mary Lou-ja szerepelt. Ezt eredetileg a texasi countryénekes, Johnny Duncan adta elő, ám megközelítőleg sem olyan sikerrel, amilyennel Nelson tolta...
Tizenkilenc dala került a Top Tenbe
Rickynek – aki huszonegyedik születésnapjától következetesen Ricknek mondta magát – összesen tizenkilenc dala került az amerikai Top Tenbe; az utolsó a hatodik helyezett Garden Party volt 1972-ben. Gondolhatnánk, azért kötött szoros és megbonthatatlan barátságot a marihuánával meg a kokainnal, mert fiatalkori diadalmenetét nem követte hasonló folytatás, ám az igazság az: már egészen ifjan belemerült a drogba. De nem emiatt halt meg alig negyvenöt évesen. Nyolcvanötben három koncertet vállalt karácsony és szilveszter idején: december 26-án a floridai Orlandóban kezdte, és december 31-én a texasi Dallasban fejezte volna be a triplázást. A záróhangversenyre azonban már nem ért oda: magánrepülőgépe – amely korábban Jerry Lee Lewisé volt – két kilométernyire a leszállópályától kigyulladt és felrobbant.
Tizenöt esztendővel később két ikergyermeke, Gunnar és Matthew lemezre énekelte Ricky Nelson tizenhárom híres dalát. A CD címe az volt: Like Father Like Sons. Ám az apuka odafenn ennél is büszkébb lehetett, amikor a szőke gitáros fiúk megjelentették Love and Affection című számukat, és az az amerikai lista élére került 1990-ben.
Helyén volt, mint egykor a papa a két – hogy azt ne mondjam: dupla – Nelson...
