galéria megtekintése

Clooney: Olyan nem létezik, hogy Trump elnök legyen

Cannes-ban mindig fontosak voltak a politikai filmek, különösen ha az egyén hatalom elleni harcáról szólnak. Két ilyen művet is bemutattak: a hollywoodi verziót Jodie Foster rendezésében, az európait Ken Loach alkotásában.

A vörös szőnyeg borította lépcsőnek jelentősége van. Különösen, ha Cannes-ban van az a bizonyos lépcső. Attól volt hangos a világ csütörtök este, hogy két neves amerikai alkotó jelent meg a Pénzes cápa című film bemutatóján a Croisette-n: a rendező Jodie Foster, aki már tizennégy éves korában megismerte az fesztivállal járó rivaldafényt Martin Scorsese Taxisofőrjének egyik főszereplőjeként, és Julia Robers színésznő, akit inkább a hollywoodi kasszasikerek üdvöskéjeként ismertünk korábban, és messze elkerülte az európai fesztiválokat, valamint a szerzői műveket en bloc. Persze a glamour a főszereplő és producer George Clooney-val volt teljes, aki újfent bizonyította: talán ő az egyetlen amerikai sztár, aki olyan, mint a „régiek”, azaz karaktere megkérdőjelezhetetlen.

Julia Roberts és George Clooney
Joel Ryan / MTI/AP

Jodie Foster, aki kizárólag rendezőként jegyzi a Pénzes cápát, hangsúlyozta: szórakoztató, ugyanakkor intellektuális filmet készített, ilyeneket pedig ma már nagyítóval kell keresni. Persze, attól még ez is egy mese, amelynek középpontjában egy tévés showman, Lee Gates áll, akit George Clooney alakít. Ő maga a címszereplő, kínos táncok és poénok kíséretében mondja meg a tutit a népnek a Wall Street nagy igazságairól. Épp egy botrányt kennének el poénosan élő adásban, amikor megjelenik egy férfi a stúdióban, túszul ejti a műsorvezetőt, rászerel egy bombát és követeli, hogy a befektetőcég, amelyet korábban Gates ajánlott, ám most csőd közelbe került, tisztázza magát.

 

A főleg a thriller és a komédia elemeit felvonultató mozi az irrealitásig fokozza a szituációt. A pojáca showman oknyomozó újságíróvá válik, a rendőrség helyett az adásrendező (Julia Roberts) vezényli le a túszdrámát, miközben a rendőrök egészen negatív színben tűnnek fel (például simán lepuffantanák a túszt, ha ezzel elkerülnék a robbantást). Ők is részei a totálisan korrupt rendszernek, amelyet a pénz irányít. A szándék és a mondanivaló szimpatikus, ám a didaktikus történetet Jodie Foster már-már sematikusan konzervatív módon rendezte meg, és ennek megfelelően nem is nagyon akart komoly kommentárokat fűzni művéhez a sajtó előtt.

Ezzel szemben George Clooney hozta a szokásosan markáns stílusát. Ha már amerikai újságírók nem kis csoportja azért jött Cannes-ba, hogy megkérdezze, producerként és főszereplőként a Pénzes cápát már Donald Trump Amerikájára vizionálta-e, Clooney hangsúlyozta: olyan nem létezik, hogy Donald Trump az Egyesült Államok elnöke legyen. Ahogy fogalmazott, a félelemkeltéssel nem fog célt érni, mert az átlagemberek nem rettegnek a muszlimoktól vagy a migránsoktól. A kialakult helyzetért egyébként a sztár a médiát okolja, amely nem szolgáltat elegendő információt az embereknek. „Hiába vannak 24 órás hírcsatornáink, senki nem tette még fel a megfelelő kérdéseket Donald Trumpnak. Például, hogy fejtse ki a programját” – húzta alá George Clooney.

Mindeközben a versenyprogramban a pénteken debütált Ken Loach film – a fesztivál eddigi legnagyobb meglepetése – is a kisember rendszer elleni harcát mutatja meg. Az Én, Daniel Blake szívbe markoló dráma egy ötvenkilenc éves férfiról, akit szívrohama után az orvosai még nem engednének vissza dolgozni, de az egészségbiztosítási szakemberek másképp gondolkodnak erről. Blake (az eddig színpadon komikusként, illetve tévés produkciókban látott Dave Johns elképesztően erős alakításában), aki ácsként mindenre képes, de a számítógépekkel már nem tud megküzdeni, felveszi a kesztyűt, és nekimegy a bürokratikus rendszernek. Ám egyetlen dologban óriásit téved: azt hiszi, emberségre talál majd.

Jodie Foster
Jean-Paul Pelissier / Reuters

Ken Loach, aki idén júniusban lesz nyolcvanéves, minden vitán felül az egyik utolsó nagy öregje az európai mozinak, sosem volt a könnyű filmek rendezője. Mindig is társadalomkritikus és politikai hangvételű műveket készített, amelyek középpontjában mindig a kétkezi melós, illetve az elesettek álltak, de most először tett komoly lépéseket a melodráma műfaja felé. Milyen jól tette: talán sosem adott még ekkora pofont a nyugati világnak. Ken Loach, akit vastaps fogadott a sajtótájékoztatón, annyit tett hozzá: „Nem csak azt szerettem volna, ha a nézőknek megszakad a szíve. A célom az volt, hogy feldühítsem őket!” Éljen a forradalom!

No Brexit!

Nagy-Britannia legjobb esélye, ha tagja marad az Európai Uniónak – mondta Cannes-ban Ken Loach, aki szerint ez iszonyatosan veszélyes, ám lényegében taktikai kérdés. Véleménye szerint azokban az országokban, amelyek kilépnek az unióból, nagyon gyorsan szélsőjobboldali kormány alakul majd, így érdemesebb a rendszeren belül megvívni a harcot. Ahogy fogalmazott, Európa összes országa ugyanazokkal a problémákkal küzd, és vannak politikusok, akik értik, mi történik most a kontinensen. A rendszer azonban nem engedi szóhoz jutni őket, ezen kell elsősorban változtatni.

Pénzes cápa
Magyarországi bemutató: június 2.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.