Cannes-ban mindig fontosak voltak a politikai filmek, különösen ha az egyén hatalom elleni harcáról szólnak. Két ilyen művet is bemutattak: a hollywoodi verziót Jodie Foster rendezésében, az európait Ken Loach alkotásában.
A vörös szőnyeg borította lépcsőnek jelentősége van. Különösen, ha Cannes-ban van az a bizonyos lépcső. Attól volt hangos a világ csütörtök este, hogy két neves amerikai alkotó jelent meg a Pénzes cápa című film bemutatóján a Croisette-n: a rendező Jodie Foster, aki már tizennégy éves korában megismerte az fesztivállal járó rivaldafényt Martin Scorsese Taxisofőrjének egyik főszereplőjeként, és Julia Robers színésznő, akit inkább a hollywoodi kasszasikerek üdvöskéjeként ismertünk korábban, és messze elkerülte az európai fesztiválokat, valamint a szerzői műveket en bloc. Persze a glamour a főszereplő és producer George Clooney-val volt teljes, aki újfent bizonyította: talán ő az egyetlen amerikai sztár, aki olyan, mint a „régiek”, azaz karaktere megkérdőjelezhetetlen.
 |
| Julia Roberts és George Clooney Joel Ryan / MTI/AP |
Jodie Foster, aki kizárólag rendezőként jegyzi a Pénzes cápát, hangsúlyozta: szórakoztató, ugyanakkor intellektuális filmet készített, ilyeneket pedig ma már nagyítóval kell keresni. Persze, attól még ez is egy mese, amelynek középpontjában egy tévés showman, Lee Gates áll, akit George Clooney alakít. Ő maga a címszereplő, kínos táncok és poénok kíséretében mondja meg a tutit a népnek a Wall Street nagy igazságairól. Épp egy botrányt kennének el poénosan élő adásban, amikor megjelenik egy férfi a stúdióban, túszul ejti a műsorvezetőt, rászerel egy bombát és követeli, hogy a befektetőcég, amelyet korábban Gates ajánlott, ám most csőd közelbe került, tisztázza magát.
