Rendház helyén szálloda
Ettől a ponttól már csak olvasás kérdése volt az egész. Pár óra alatt kiderítettem, hogy egy rém bonyolult, sokszor átépített és megbontott házegyüttes állt a hatvanas évek végéig ezen a helyen. A domonkosok Szent Miklós templomának létét már 1254-ben feljegyzések rögzítik, ahogy azt is, hogy Buda visszavétele után magtár kapott helyet a gótikus romban. 1688 és 1702 között építették meg a jezsuiták ezen a helyen a maguk rendházát és oktatási tömbjét, a barokk együttesbe pedig belekomponálták a Szent Miklós templom maradványait is. De még javában tartott a XVIII. század, amikor a rendet feloszlatták, így a hatalmas épületbe idővel beköltözött a királyi kamara, a polgárváros felőli homlokzat pedig új, copf külsőt kapott. Aztán megint fordult a történelem, lőn kiegyezés, s a Mátyás-templomot körülölelő házakat elfoglalta a pénzügyminisztérium. Pár évtizedre csak: hiszen a felújításkor – nevezzük az egyszerűség kedvéért így az akciót, amellyel Schulek Frigyes újradizálnolta a hivatalos nevén budavári Nagyboldogasszony-templomot – a ház nagy részét elbontották, a Pénzügyminisztérium pedig szép, új palotát kapott a tér túloldalán.
Lassan fél évszázada már, hogy a jezsuita ház maradéka is eltűnt a városból, de a korábbi fotóknak hála fel tudjuk idézni, hogyan festett. Kétemeletes, zárt homlokzatú, szürke és meglehetősen szomorú kinézetű épület volt, közepén udvarral, északnyugati csücskén a domonkos templom zömök tornyával. A második világháborús ostromban súlyosan megrongálódott, s bár 1953-ra a Halászbástyát felújították, ennek helyreállítása komolyan sosem került szóba. Kizárólag a Miklós-torony megmentésére tettek lépéseket: még az ötvenes években a négyszögletes alaprajzú eredetire egy nyolcszögű kiegészítést tervezett Csemegi József.
Az eredményes nyomozás jelentőségét persze leértékeli valamelyest, hogy ha az ember megtalálja a fotó párját az 1969. június 5-i Népszabadságban, akkor máris elolvashatja a képaláírást: „Gépek takarítják a romot a Várban, a Halászbástya mögötti területen. Az elgondolás szerint szálloda épül majd a régi pénzügyminisztérium egyik hivatalának helyén”. A szöveg „elgondolást” említ, habár ekkoriban már javában készültek az eredetileg Mathias Rex néven futó hotel tervei. Egy belső pályázaton a Közti építésze, Pintér Béla nyerte el a tervezés lehetőségét, hogy aztán a műemlékes szakember Sedlmayr Jánossal megrajzolja a „megszüntetve megőrző” új, 323 szobás és a Hilton-láncon belül egyedülálló küllemű épületet. Ekkoriban az átadást úgy 1972-re tették – a szalagot azonban csak négy évre rá vághatták át a bejárat előtt.
A Hilton rozsdaszín üveg függönyfalát mindenki ismeri, aki látta valaha Budapest világörökséggé nyilvánított budai panorámáját: hiszen abban tükröződik a Halászbástya. A kortársak által – majd legújabban a Velencei Chartát megtagadó műemlékvédelmi szakemberek által is – sokat bírált tömbje mára épp olyan megszokott lett, mint a Mátyás-templom vagy a Parlament. A polgárvárosra néző oldalon megtartott copf homlokzat, a két épületrész közé ékelt, hangsúlyosan kortárs sisakkal ellátott Miklós-torony, illetve a dominikánus udvar romkertje ma már aligha hökkent meg bárkit is. Tán meg is szerettük.
Azon meg legfeljebb az utókor derűjével csodálkozunk, hogy ugyanezekben az időkben más, egészen biztosan megvalósuló vári tervekről is cikkezett a Népszabadság. Arról például, hogy a Sándor-palota reprezentatív, magas szintű állami vendégház lesz, a Külügyminisztérium a Szentháromság téren, a volt Pénzügyminisztériumban kap helyet, s hogy a Dísz téri egykori honvédelmi épületet sem bontják le, ellenkezőleg: hamarosan ott rendezkedik be a várgondnokság.
