Ravaszabbnál ravaszabb ketyerék

A kávéfőzés történetébe avat be a Budapestről indult vándortárlat debreceni megállója.

– Minden múzeumban van egy-egy olyan tárgy, amely évekig porosodik a raktárban magára hagyva, s egyre elkeseredettebben várja élete nagy pillanatát, amikor alaposan kisikálva végre ő is a nagyközönség elé léphet. Ha eljön ez a pillanat, az ilyen elfelejtett tárgyak szinte elkiáltják magukat, hogy basszus, hát mi is a világon vagyunk, tessék minket megcsodálni! – mondja Saly Noémi muzeológus a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumban A fekete leves – a kávéfőzés története című vándorkiállítás megnyitóján, miután arról kérdezem, hogy a cívisvárosban mivel is gazdagodott a tárlat. Merthogy gyarapodott, nem is akármivel.

A kiállítást láthatták már Székelyföldön, Szatmárnémetiben, majd Keszthelyen és Győrben is, a debreceni bemutató azonban némileg más, mint az eddigiek. A helyi Déri Mú­zeum ugyanis felhívást tett közzé azzal a céllal, hogy a debreceniek hozzák el a kávéfőzéssel kapcsolatos, értékesnek vélt eszközeiket, tárgyaikat, és jó példával maga a mú­zeum járt elöl. Két olyan különlegességgel szolgált, amitől – a rá oly jellemző megfogalmazási mód szerint – maga Saly Noémi, a kiállítás rendezője is „dobott két hátast gyors egymásutánban”.

S hogy mitől dobott „két hátast” a budapesti kávéházak kultúrtörténetének országszerte ismert kutatója? Egyrészt a múzeumalapító Déri Frigyes gyűjteményéből származó, tizenkilencedik századi perzsa kávéskészlettől, amely Saly szerint „olyan gyönyörűséges, mint egy színes álom”. A másik tárgy pedig egy csurgatós kávés edény, amelyről azt mondta: „ennek a nagytestvére, egy holland kávéskanna szerepelt a mi eredeti anyagunkban, a debreceni múzeumé azonban sokkal szebb, ám eddig még soha nem volt kiállítva”.

Szerinte egyébként nagyon érdekes volt látni, hogy minden eddigi helyszínen más volt ugyan a közönség reakciója, de az közös volt az emberekben, hogy „milyen jókedvű örömmel csodálkoztak rá az otthonról számukra valahogyan ismerős, mégis egzotikus ketyerékre, amelyeket váratlanul nem a konyhaasztalon, hanem múzeumi vitrinekben láttak viszont”. Nem is könnyű eldöntenie még a szakembernek sem, hogy mik is ezek a kávés „cuccok”.

– Az biztos, hogy egy kávégép nem királyi korona, nem műtárgy, nem festmény, nem is népi szakajtó, úgyhogy nemigen tud vele mit kezdeni se a történész, se a néprajzos – magyarázza Saly Noémi. – De az is biztos, hogy a lassan veszendőbe menő polgári életforma tárgyi világa nagyon is megérett a bemutatásra.

A szóban forgó tárlatot a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény és a Déri Múzeum közösen rendezte. Ez utóbbi intézmény sajtóreferense, Vajland Judit a közleményében azt írta: a török hódoltság korának irtózva emlegetett „fekete levese” bő három évszázad alatt meghódította az egész világot, a múlt század elejének Budapestjét pedig – Kosztolányi Dezső szavával – „kávévárosnak” látták. Aztán jöttek a presszók, a cafék és kávézók, s persze nagyon régóta az otthoni konyhaasztal mellett kihörpintett reggeli vagy ebéd utáni feketék. Mint a múzeumi ismertető írja: megszoktuk, megszerettük, mindennapjaink része lett, de elkészítésének fortélyairól, pláne a régi eszközökről és eljárásokról keveset tudtunk. E tárlat látogatói viszont megismerkedhetnek a kávécserjével, a pörkölés, az őrlés műhelytitkaival, a kávéfőzés eszközeivel.

Látható tizenhetedik századi török kanna, elegáns, nyugat-európai készlet, valamint „ravaszabbnál ravaszabb főzőberendezések”: szűrőkannák, perkolátorok, forgatható „kipp”-kannák, lombikok, vákuummal működő parallelszifonok és „bécsi kannák”, elektromos és nagy nyomással működő kávéfőzők, kávéházi tartályok, különféle karos presszógépek, párnás és kapszulás masinák. A szocialista „maszekvilágra” Simon Imre kisiparos gépei, az ő híres Atomic, Mocca és Bambi főzői emlékeztetnek, s nem hiányoznak a nagy magyar brand, a Szarvasi termékei sem. A tárlatmegnyitó hangulatát méregerős kávét kínáló leányok áldozatos munkája dobta föl.

Nem csoda, hogy a fekete méreg felhörpintése után hevesen dobogó szívvel mentem haza, s gyanakvó tisztelettel pillantottam rá egyszerű Senseo kávéfőzőmre: na, te kis ravasz, súgtam oda neki, eljön még az az idő, amikor te is Saly Noémi kezébe kerülsz!

Presszó klasszik
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.