Rajongott és rajongó

Greenwood azóta nem csupán megismerkedett ikonjával, de közös albumot is készített vele. Penderecki szerint egyébként Greenwood kifejezetten normális egy rocksztárhoz képest. Már amennyire normális, hogy valaki vagy egy tucat hangszeren játszik. „Ez azért kissé becsapós. Ha csak öt percem van, könnyedén meggyőzök bárkit, hogy remekül játszom az adott hangszeren. Ám minél több időm van, annál szembetűnőbbek a hiányosságaim. Kicsit olyan, mintha blöffölnék, de zeneszerzőként hasznos, hogy ismerem a hangszerekben rejlő lehetőségeket.”

Greenwood csellót vinne a lakatlan szigetre Teknős Miklós

Kíváncsisága kiapadhatatlan. „Ha egy hónapot kellene magányosan töltenem egy lakatlan szigeten, egy olyan hangszert vinnék magammal, amin még egyáltalán nem tudok játszani. Valószínűleg egy csellót.” Budapesten a London Contemporary Orchestra szólistáival játszott filmzenét és klasszikusokat szombat este a Müpában. „Jobban szeretem, ha a teremben nincsenek székek, és az emberek szabadon mozoghatnak" – mondja.

"Imádok régi gyárépületekben fellépni, csak ezek általában olyan rosszul szólnak, hogy visszasírom a koncerttermeket.” A Radiohead-turnék szabad perceiben filmzenéket szerez vagy Penderecki-darabokat értelmez újra. „Gyerekként ugyanolyan titokzatosnak, elérhetetlennek tűnt a komolyzene, mint a kortárs pop és fordítva. Talán ebből fakad, hogy ma sem rangsorolom a különféle stílusokat. Amikor először hallottam a francia zeneszerzőt, Messiaent, csak arra bírtam gondolni, hogy miként képes erre valaki? Hogy tudja megcsinálni? De a jamaicai dub is olyan volt, mintha a Holdról szólt volna hozzám.”

Greenwood nemrég az indiai Rádzsasztánban koncertezett Shye Ben-Tzur izraeli zeneszerzővel és tradicionális szúfi muzsikát játszó zenészekkel. „A szúfizmus, ami az iszlám egy misztikus ága, nagyon különleges, érzéki, szeretetközpontú vallás. Ez kifejezetten érdekes, mert nem ez az első asszociációnk, ha az iszlámra gondolunk.” Az indiai kalandról barátja, a Vérző olajat is rendező Paul Thomas Anderson készített filmet. A Junun című alkotást nemrég mutatták be a New York-i filmfesztiválon.

A háromgyermekes Greenwood tyúkokat tart. Vegetáriánus, de a tojást szereti. Szereti a természetet, arra is egy növényes hasonlattal válaszol, hogy milyen érzés először hallani az általa komponált darabokat. „Zenét szerezni olyan, mintha egy különleges virágot nevelnék. Hosszú hónapokig locsolom, gondozom, álmodozom arról, milyen lesz a virága. Aztán eljön a nap, hogy először hallom a művem teljes szépségében – kinyílik a virág, és alig néhány perc alatt el is hervad. Néhány percnyi gyönyörűség, de mennyi munka!”