Az elektronikus könyvtár létrehozását Drótos László könyvtáros javasolta elsőként 1993-ban, tehát az internet magyarországi elterjedésének ködös hajnalán. A nagy ötletelés egy évvel később, az ún. Pocok (Gopher) Workshop idején kezdődött, a projekt 1995-ben, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF) keretében indult el. 1996 és 2002 között a látogatók száma havi 60-70 ezerre nőtt.
Ekkorra alakult ki a gyűjtőköre is: a villanykönyvtárban azóta is a magyar, illetve közép-európai vonatkozású, tudományos, oktatási vagy kulturális célokra használható, digitális formában létező dokumentumok kapnak helyet. A MEK kezdetben főleg szöveges műveket gyűjtött, de ma már van egy digitális képarchívuma (DKA) is, és külön részgyűjtemény foglalkozik az elektronikus folyóiratokkal és egyéb időszakosan megjelenő kiadványokkal (EPA).
A nyolcadik utas: a szerzői jog
A virtuális könyvtárépítés kerékkötője a szerzői jogi szabályozás. Ez gyakorlatilag kizárja a XX. században született irodalom nagy részének közzétételét szabadon letölthető digitális formában. A jog 1999-ig nem foglalkozott a webes közléssel, bárki felhasználhatott bármit, a jelzett évben azonban megjelent az első regula. Ez még ötven évben rögzítette a határt, így kerültek fel a hálózatra például az 1943-ban munkaszolgálatosként meghalt Rejtő Jenő regényei, amelyeket viszont a következő szabálymódosításkor, a hetvenéves korhatár bevezetésével egy időre le kellett venni. 2004-ig ugyanakkor működött a közös jogkezelés intézménye, amelynek keretében, egyfajta átalányért az Artisjus intézte a jogdíjkifizetést. Az uniós csatlakozással megszűnt ez a lehetőség, a MEK újabb gyomlálásra kényszerült, ekkor került ki a hozzáférhető állományból például A Pál utcai fiúk és József Attila életműve is (utóbbi 2008. január elsejétől érhető el újra).
A ma már napi 30-35 ezer látogatással büszkélkedő virtuális könyvtár a magyar net egyik legnépszerűbb szövegarchívuma, amelynek gazdagításában, csiszolásában bárki részt vehet, tehát felajánlhatja saját műveit (ilyen úton-módon kerültek a gyűjteménybe – mások mellett – a tavaly elhunyt író és újságíró Andrassew Iván, a művelődéstörténettel és szépirodalommal egyaránt foglalkozó Géczi János, vagy a kolozsvári író és költő, Cseke Gábor művei), digitalizálhat régi könyveket (ha ezzel nem sért szerzői jogot), vagy indítványozhatja más szervereken lévő anyagok átvételét, archiválását, illetve segédkezet nyújthat a szövegek más formátumokra való átalakításában.
Mint Moldován Istvántól, a MEK egyik alapítójától, az OSZK osztályvezetőjétől megtudtuk, a számos támogató egyike lett a Recski Szövetség is. A magyar gulagnak nevezett kényszermunkatáborban raboskodók között többen is voltak, akik később megírták az 50-es években megélt megpróbáltatásaikat. Egy lelkes aktivista nemrég kijárta, hogy a szerzők, illetve örököseik engedélyezzék az internetes publikálást, így több érdekes kötet vált szabadon hozzáférhetővé. A legkülönösebb együttműködő a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, ahol az intézeti könyvtárban fellelhető börtönügyi szakirodalmat szkennelik a fogvatartottak a helyi igazgató ötlete nyomán – ezek a könyvek, tanulmányok is a MEK-et gazdagítják.
