A versenyprogramokat zsűri véleményezi és díjazza. Életműdíjat vehetett át Csukás István író, Nánay István kritikus, Molnár Piroska és Pogány Judit színész.
Kaposvár tele a biennálét hirdető molinókkal, szórólapokkal. A sétálóutca kirakatai közül jó néhány színházi portállá változott. Innen bújnak ki délutánonként a csapatok, amelyek az utcaszínházi produkciókkal színesítik a fesztivált. Mert ez fesztivál a javából. Még akkor is, ha omlik-málik az egész Csiky Gergely Színház. A bejárati lépcső tetején balesetveszélyre figyelmeztető táblákat helyeztek el, az omlásveszély felirat évek óta nem került le a ház faláról.
A Kolibri Színház igazgatója, Novák János, a biennále művészeti vezetője azt meséli, 2000 környékén azt tartották, úgy rossz a magyar gyerekszínházi szcéna, ahogy van. Ők azonban összehozták 2002-ben az első biennálét, és a kritikusok elismerték, még is csak vannak jó előadások.
Mindamellett a szkeptikusok biztosra vették, nem lehet kétévente a nívót tartani. Tévedtek. Mára olyan széles a kínálat, hogy néhány előadás ütközik, lehetetlenség végignézni az egész programot.
Az ifjúsági színház fellendülése is a Kolibriból indult, a fesztiválon bemutatták, és akkora sikert aratott, hogy egy idő után a kőszínházak közül is többen a 14 éven felüli korosztálynak akartak előadásokat készíteni. Az osztálytermi színház is a szemle után indult hódító útjára az országban.
Igaz, eleinte fogalmuk sem volt, hogyan juthatnak be a színházak az iskolákba. Ma meg magára valamit is adó társulat repertoáron tart egy-egy ilyen produkciót. (Nemrég fesztivált is rendeztek a Jurányi Inkubátor Házban.) A komplex színházi nevelési program is egyre népszerűbb, a Kerekasztalon és a Káván túl is jó néhány társulat foglalkozik azzal, hogy társadalmi, erkölcsi, emberi kérdéseket boncoló előadásokat vigyen a gyerekeknek.
Nagyot lendített a műfajon az előadó-művészeti törvény is, amelybe bekerült, hogy a gyerek- és ifjúsági előadások extra támogatást jelenthetnek. Nyilván, ami előny, az hátrány is. A pénz reményében megannyi kontármunka is születik, bár talán picit kevesebb, mint korábban. (Ez jól követhető Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám tavaly megjelent Színházi nevelési programok kézikönyvéből.)
Tengely Gábor színész-rendező és Vidovszky György, a legtöbb hazai ifjúsági előadás rendezője is ezt gondolja. Ma már egyre kevesebb kőszínház tervez úgy, hogy a fiataloknak szóló produkció szükséges rossz, amit az egyik rendezőasszisztensnek kell színpadra kennie. (Még ha igazgatók mondják is, azért zenésíttetnek meg gyerekdarabot, mert eladhatóbbak a jegyek. Ilyenkor felvetődik a kérdés: saját gyerekét beültetné-e rá az igazgató.)
A színház a magyar gyerekek töredékét éri csak el, de a komplex nevelési programok, a feldolgozó drámafoglalkozások segítenek azoknak, akik belekóstolhatnak.
Tengelytől az Állampolgári ismeretek című rendezést válogatták a versenybe. Szerinte sok érték van az országban, elképesztő változáson ment át a Budapest Bábszínház is az elmúlt években, a nyíregyháziaknak is erős a gyerekszínházi programjuk. A kritikusok szerint (is) a magyar színházak legprogresszívabb előadásai (a főként vidéki) bábszínházakban láthatók. Kilencvenöt (!) százalékuk kortárs alkotás, legtöbb esetben magyar darab. Azt mondják, válságban a kortárs magyar dráma?
Tessék gyerekelőadásokat nézni! Játsszák a Piroska és a farkast és a többi mesét is, de millió adaptációban. Óriási lépésnek tartja Tengely azt is, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozóra bekerülhetett egy nevelési program, a Kerekasztal–Szputnyikkoprodukció: A hosszabbik út.
A színész-rendező szerint a gyerekszínház fejlődéséhez nagyban hozzájárult, hogy Meczner János rendező, a Budapest Bábszínház igazgatója kiharcolta a bábszínész- és rendezőképzést a Színművészetin. A színészeket Meczner és Tengely tanítja, a rendezőket Csizmadia Tibor és Csató Kata.
Tengely a bábképzésről írja doktoriját is. Ehhez szedte össze a következő adatsort: a báb szakon végzett 43 színészből 19 rendez is, öt elhagyta a pályát és 13-an nem bábszínházban játszanak. A bábművészet területén dolgozó 25 művészből 15-en szakmailag magasan jegyzett (állami vagy fesztivál-) díjat kaptak. Az öt bábrendezőnek folyamatosan van munkája, gyakran nem csak gyerekszínházi előadásban.
Vidovszky György örül, hogy egyre több az ifjúsági előadás a biennálén. Nemrég lett külön kategória, ma már speciális díjat is osztanak. A versenybe most három produkcióját válogatta be Andai Katalin: a Bárkában játszott előadást, A harmadik hullámot, a Stúdió K-tól a Nincsen apám, se anyám-ot és a Magyar Színházban bemutatott Közellenséget.
Vidovszkyt azok a kérdések érdeklik, amikkel tinédzserkorában nem foglalkoztak a színházak. Kibeszéletlen téma volt a hetvenes években az erőszak, a deviancia, a kirekesztés. A színház a magyar gyerekek töredékét éri csak el, de a komplex nevelési programok, a feldolgozó drámafoglalkozások segítenek azoknak, akik belekóstolhatnak. Elkezdhetnek beszélni egy-egy témáról, ami későbbi kommunikációt serkenthet.
Politikus leszel
Elmaradt a versenybe invitált nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása, a Tűzoltó leszel, s katona. Az ok –úgy tudjuk – az volt, hogy az egyik szereplőt, Petneházy Attilát április 6-án megválasztották a Fidesz–KDNP képviselőjének, és frakcióülés miatt nem ért rá a fellépésre.
