galéria megtekintése

Profiknak való

0 komment

Zappe László

Khell Zsolt díszlete nem árulkodik. Nem beszéli el előre a rendezői gondolatot. Oldalt magas fehér panelek várnak jelenésükre, középen a nyári színpadon dolgozgat két színészhallgató, Baki Dániel és Papp Endre, egyikük valami antennás eszközzel bíbelődik, Szacsvay László meg csöndesen hegedülget.

Közelebbről aligha meghatároz­ható modern időkben fogjuk látni a Sirályt, ennyi vehető biztosra. Ötvös András Kosztyája nagyon feszülten várja a bemutatót, agresszív felcsattanással parancsolja helyükre a nézőként érkező családtagjait. Lelke mélyén talán nem is sikerre, inkább bukásra készül, hiszen provokál. Meg is szakítja Nyina monológját anyja első pikírt megjegyzésére. Van némi igazsága a ­maga művészetére, rangjára féltékeny asszonynak: fia lázadásában több a tagadás, mint az építés, az új forma, mint rendesen, formátlanságban jelentkezik.

Ascher Tamás Sirálya a Katonában a legkevésbé sem színháztörténeti, színház-esztétikai értekezés, még kevésbé programhirdető manifesztum. Emberi drámák sorozata, bonyolultan szövődő rendszere, embereké, akik közt a főszerep ezúttal művészeké. Befutottaké és próbálkozóké meg érdeklődőké, nézőké, olvasóké, drukkereké.

Az előadás nagy értéke minden szerep alaposan elemzett értelmezése és az elemzés eredményének plasztikus, érzékletes megjelenítése. Máté Gábor a memóriájával, egyes szavak felidézésével küszködő Szorinja, Jordán Adél szemünk láttára tönkremenő, bánatába belerokkanó Másája a nem mindennapi színházi varázslatok közé tartozik. Fekete Ernő okosan és elegánsan távolságtartó, kívül maradó Dornja, Nagy Ervin felszínesen érző, a szenvedélyeket magáról lepergető Trigorinja, Szirtes Ági Polinájának rákövesedett, néma szenvedése, Beze­rédi Zoltán tiszttartójának durvasága és színháznézői tudákossága, Dankó István üres tekintetű, néptanítói panaszkodása a minden részletre odafigyelő rendezői és színészi kidolgozás példája. Mindezt Radnai Annamária sok részletet megvilágító vagy új fénybe helyező magyar szövege alapozza meg.

 

A díszlet hátsó fehér falán hatalmas paca látszik. Olyan, amilyet néhai töltőtollak produkáltak, amikor sehogy sem akartak fogni, és a türelmetlen írni vágyó rázogatással próbálta munkára fogni, ám az eszköz bosszút állt. Kosztya kudarcos írói és érzelmi ambícióinak szembetűnő szimbóluma. Ennyire érzékeny, sérülékeny, sírásra mindig kész Kosztyára nem is emlékszem, mint Ötvös Andrásé. Nagyon fáj neki az élet vagy inkább a benne mocorgó, de célját, irányát, értelmét nem lelő tehetség. Egy csöpp színészet nem látszik az alakításon, ő maga Trepj­lov, akinek sokkal nagyobb a lelke, mint amit képességei és körülményei megengednének neki.

Nagy Ervin és Fullajtár Andrea
Nagy Ervin és Fullajtár Andrea
Szigetváry Zsolt / MTI

Fullajtár Andreát viszont az utóbbi években mindig inkább látom nagyon összeszedetten, céltudatosan dolgozó színésznőnek, mintsem annak, akit játszik. Most színésznőt játszik. Céltudatosan, összeszedetten élő, tehát az életét eljátszó színésznőt. Tökéletes. Mészáros Blanka a két Nyinát gondosan szétválasztja és egyesíti magában. A kicsit szögletesen rajongó, a talán tehetséges, de merészen remélő, ugyanakkor otthoni reménytelen helyzetéből is menekülő naiv kislányt magával hozza a darab végén visszatérő, kimerülten didergő, megsápadt, a középszerű, munkáséletbe beletörődő, bizonyára bele is kopó, de szívósan szolgáló színésznőbe.

Kosztya öngyilkossága előtt írói önkritikát gyakorol, majd gondosan apróra tépi papírjait, kiviszi a kertbe, egy hordóban elégeti. Alaposan rákészülve, lehetőleg próbálkozásai­nak nyoma nélkül hagyja el vereségeinek színhelyét. Az élet és a művészet profiknak való.

Csehov: Sirály Rendezte: Ascher Tamás. Katona József Színház

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.