Porlepte könyvtárak
A honi olvasás-népszerűsítési gyakorlatok hibáira hívja fel a figyelmet a Könyvtár, Információ, Társadalom hírlevél cikke. A meglepő írás részben Steklács János olvasáskutató, a Kecskeméti Főiskola tanítóképző kari dékánja észrevételeit összegzi, más megállapításai a KIT szerkesztőjétől, Mikulás Gábortól származnak.
Steklács János úgy látja: az olvasás-népszerűsítési programok egyik gyakori hátulütője, hogy a könyvtárosok többnyire nem fordítanak kellő figyelmet az olvasók valós igényeire, egyrészről mert maguk is a klasszikus, tehát az „értékes” szépirodalom bűvöletében szocializálódtak és élnek, másrészt sokuknak se ideje, se energiája nincs arra, hogy feltérképezze, hogy mit kellene beszerezni a piacról.
A népszerűsítő programok szervezői ráadásul gyakran nem a célcsoport – például a gyerekek – elvárásaiból, hanem az adott könyvtár kínálatából indulnak ki. Hiányzik az ilyen projektek eredményesség- és hatékonyságmérése is. Steklács még nem találkozott olyan kimutatással, amelyből kiderült volna, hogy egy-egy program indulása óta hány százalékkal nőtt a könyvtárhasználók száma.
Megfigyelhető az is, hogy a könyvtári kampányok legtöbbször a jó (rendszeres) olvasókat, könyvtárlátogatókat célozzák meg, és nem azokat, akik a projektre tényleg rászorulnának. A lehetséges megoldás olyan figyelemfelhívó akciók kiagyalása volna, amelyek a nem olvasókat is becsalják a könyvtárba. Lehet ez pingpongbajnokság vagy akár állásbörze is – a többi már csupán a könyvtároson múlik.
Steklács János szerint mindezen túlmenően megjelentek kényszerkampányok is, nemegyszer előfordul, hogy a könyvtárak Támop-pénzre pályáznak, ehhez azonban vállalniuk kell valamilyen munkát akkor is, ha a vizesblokkot kellene felújítani, de arra épp nem írtak ki tendert. Az uniós pályázatba bekerül tehát olvasásnépszerűsítés, állomány-korszerűsítés – plusz a vizesblokk felújítása.
Mikulás Gábor úgy találja, hogy a könyvtári programok elsősorban a fikciós irodalomra koncentrálnak, miközben az ismeretterjesztő kínálat erősen alulreprezentált. Ez főként az iskolás fiúk esetében hátrányos, akiket talán inkább motiválhatna a technikai, állatokról szóló vagy természettudományos ismeretterjesztő irodalom. A gyerekek egy része ugyanis nem olvasni szeretne, hanem kisebb-nagyobb céljai elérése – hobbi kiélése, kedvtelés, trauma feldolgozása stb. – érdekében hajlandó könyvet venni a kezébe.
A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban egy különleges, saját fejlesztésű szoftverrel népszerűsítik az olvasást, javítják a szövegértést a város iskolásainak köreiben. Az aktuálisan legnépszerűbb, legfrissebb gyermek-és ifjúsági könyvekhez a egy-egy tizenöt kérdésből álló online tesztsort készítettek az adott történetet felidézendő, a tanulóknak pontonként három kérdés közül kell kiválasztaniuk az odaillő választ. A könyvtárat vezető Czupi Gyula érdeklődésünkre elmondta: a program egy rakás sikerélménnyel gazdagíthatja a gyerekeket, és mivel a megoldások rögzíthetők, a pedagógusoknak is nagy segítség, hiszen a tesztsorok elég pontosan megmutatják nekik, melyik diákjuk hogyan éppen áll az irodalom befogadásával. Eddig hozzávetőleg ezer könyvhöz készült ilyen kérdéssor, a szám folyamatosan nő, a projektet más könyvtárak is elkezdték a magukévá tenni. A nagyjából négyórás foglalkozások szüneteiben gólyalábazással mozgatják meg tagjaikat az egybegyűltek (a gólyalábazást helyi tradícióként tartják számon Nagykanizsán). A programról az azolo.hu címen olvashatnak bővebben.
