Világéletében azt mondogatta: ő nem tud festeni. Ehhez képest a középiskola utolsó évében festménymásolás volt a feladat – az övének csodájára jártak. Rajztanára felvetette, hogy legyen restaurátor. Az új irány önbizalmat adott neki, jelentkezett a Képzőművészeti Egyetemre, ahol nyolcvan jelentkezőből öt-hat kerülhet be erre a szakra. Mindent beleadott a felkészülésbe: a Régészeti Intézetben vállalt munkát, ásatásokon készített leletrajzokat. Önszorgalomból megtanult freskót festeni. A középiskola után kijelentette: soha többé nem akar kémiával foglalkozni. Alaposan elszámította magát: manapság ugyanis a restaurálás inkább tudomány, mintsem bűvészkedés az ecsettel. A retusálás mindössze tíz százalék, a munka oroszlánrészét a mikroszkópos, fizikai-kémiai vizsgálatok, az állapotfelmérés teszi ki.
Nikolett azt szereti a legjobban, amikor előtűnnek az eredeti színek. Azt meséli: akadt, aki a műhelyből haza sem akarta vinni a festményét, mert a megsárgult lakk alól egészen más árnyalatok bukkantak elő, mint amilyeneket a megrendelő előzetesen elképzelt.
Bár Nikolett szeretett volna restaurátorként dolgozni, sőt, maga is festett, még önálló kiállítása is volt, hamar kiderült: idehaza olyan kevés a lehetőség, hogy a legtöbb csoporttársával egyetemben más megélhetés után kellett néznie. Nem esett kétségbe.
Éppen első bokszversenyére készült, amikor berobbant életébe a drift. Mindig is vonzották az autók, kiskorában édesapja a kukoricásban tanítgatta vezetni, alig várta, hogy jogosítványa legyen. Amikor barátaival kiment egy driftversenyre, és megcsapta az égett gumi illata, már tudta: megérkezett. Számára a drift a határon való autózás művészete, a sodródás, a sebesség, az izgalom egyedülálló keveréke.
A szubjektív, de pontozható sport a japán hegyi felfutásból alakult ki. Nikolettnek szerencséjére akkori autója alkalmas volt a driftre, úgyhogy attól fogva körjáratban látogatta a gumisokat használt abroncsokért, amelyekkel gyakorolhatott. Élete első versenylehetősége a véletlen játéka volt: csupán a futam edzésére ment ki, ám a kilátogató tévéstáb azonnal lecsapott rá, mint egyetlen nőre. Hát, most már indulsz – mondta a csapata. Indult. Azóta versenyez.
A drift látványsport, sokan még mindig nem veszik komolyan, keveset tudnak róla. Jaj, amikor pörögtök, ugye? – kérdezik sokan, mire Nikolett nagy rutinnal feleli: nem, mivel aki pörög, az kiesik, és mehet haza. Annak, hogy miként kell végighajtani a pályán, megvannak a szigorú szabályai, úgyhogy Nikolett csupán a pályán kívül pörög – igaz, ott mindig maximális fordulatszámon.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Miközben koptatta a gumikat, szakdolgozatát írta: a Szépművészeti Múzeumban a XIV. századi olasz mester, Cola Petruccioli gyűjteményét dolgozta fel. Gyakran kérdezik, hogyan áll össze a kép: hogy érdekelheti egyszerre az autóversenyzés, a restaurálás, a thai boksz. A kulcsszó a kihívás. Ez mozgatja minden területen: megtanulni, elsajátítani valami újat, valami elérhetetlennek tűnőt. Vallja: a siker 80 százaléka a befektetett energia és igyekezet, 20 százaléka a tehetség.
Azt mondja, nehéz eldönteni, hogy véletlenül talált-e ki mindig olyan dolgokat, amelyeknél falakba ütközött, vagy épp azért ment abba az irányba.
Fontos számára az állatvédelem, a természet- és a gyermekvédelem. Hol egy állatmenhelyet támogat, hol egy családot menekít vidékről a bántalmazó férj elől, hol pedig a One Billion Rising nővédelmi mozgalom táncát oktatja. A női egyenjogúságért vívott harcához saját élete ad hajtóerőt. Nikolett szerint hiányzik a női energia a világból, ami fenn tudná tartani az egyensúlyt, de az internetnek hála, mind többen merik megosztani történeteiket, a nők elkezdtek kinyílni, egymás keze felé nyúlni.
Az autóversenyzéssel kapcsolatban következetesen többes számban beszél magáról: azt mondja, egy pilóta a csapatával együtt éri el az eredményeit. Társai maximálisan mellette állnak, pedig előtte az aszfalt korántsem olyan sima, mint a férfi versenyzők esetében. Ma már bátrabban nevet a kezdeti nehézségeken, teheti: ő az első nő a világon, aki profi, koedukált driftbajnokságot nyert.
A magyar és európai sikerek mellett az amerikai Formula–D bajnokságban is rajtengedélyt kapott – ez a szint a driftvilágban olyan, mint a pályaautózásban a Formula–1 –, ilyenhez csak bizonyos eredmények után juthat a versenyző. Ehhez képest Nikolett azért nem tudott végigmenni a világ legrangosabb versenysorozatában, mert gigászi küzdelmük ellenére sem tudták megteremteni az anyagi feltételeket. Most épp szponzorokat keres, hogy versenyezhessen.
Rettentően zavarja, amikor a női autósokat becsmérlik: szerinte a nőknek nem csupán bizonyítaniuk kell egy adott terepen, de előbb azt kell bebizonyítaniuk, hogy joguk van megérkezni arra a pontra, ahonnan a férfiak elindulnak. Jaj, de aranyos vagy, na, állj a sor végére – érzékelteti nevetve a többségi hozzáállást. Eközben a mellette álló férfiaknak lapogatják a hátát. Másfajta csomaggal indulnak.
Visszatekintve úgy érzi: az üvegplafon a motorsportban is jelen van. Rabócsi Tibor, az autóversenyzés emblematikus alakja mondta neki egyszer, hogy ez egy többfázisú történet: először örülnek neki, mert színesíti a palettát. Aztán észreveszik, hogy veszélyt jelent rájuk, akkor kirekesztik. A harmadik fázisban viszont elkezdik tisztelni. Egy sokatmondó félmosoly kíséretében Nikolett hozzáteszi: nem könnyű a harmadik szakaszba lépni.
