A budai Vár megújítását tűzte zászlajára a kormány, amikor meghirdette a palotát bő száz évvel ezelőtt nagyhatalmi jelképpé formáló építészről elnevezett Nemzeti Hauszmann Tervet. A tervbe vett munkálatok részleteiről egyelőre keveset tudni. Sorozatunkban azt igyekszünk bemutatni, milyen volt fénykorában a királyinak szánt palota és szűkebb környezete.
A Szent György tér az utóbbi fél évszázadban minden volt, csak tér nem: inkább egy huzatos lapály a hegytetőn. De a múlt század első felében készült képeken látni, hogy a Krisztinaváros felől a királyi palota melléképületei zárták le ezt a területet, és Hauszmann még arról is gondoskodott, hogy itt is a díszterekre megalkotott stílus köszönjön vissza. Az oroszlános udvarhoz közeli főőrség után észak felé egy rendkívül hosszú építmény következett a sorban: a királyi istálló, amelyhez a Várhegy oldalában álló lovarda is hozzátartozott.
 |
| Hauszmann lovardája, előtte a Lófékező csikós szobra áll FORTEPAN.HU |
Az udvari istálló épülete az 1850-es évek végén készült el. Istállóként, kocsiszínként és lovardaként is szolgált, megjelenése dísztelen volt és merőben praktikus. De Hauszmann ezt természetesen nem hagyhatta annyiban. Először is kettéválasztotta a két funkciót, és 1899–1900-ban új, neoreneszánsz lovardát épített a régi istállóépület alá, a hegyoldalba. Az épület leglátványosabb eleme a lovaglótér pompás fatetőzete volt, amely Thék Endre gyárában készült.
