Csehov Arkagyinája annyiban speciális eset, hogy a színésznő szerepét színpadon szükségképpen színésznők alakítják. Akik adhatnak bele magukból és kolléganőikből is. Oszvald Marika azonban nem mint bármely más színésznő kerül ebbe a szerepbe. Mint aki a darabtól függetlenül is megfelelője lehetne a szerepnek, mint aki civilben is színész. Operettsztár, ráadásul szubrett, ami valószínűleg nincs túl közel ahhoz, ahogyan a szerző elképzelte hősnőjét, de ez manapság senkit sem érdekel. A nézőnek a rendezői elgondolást kell látnia. Már ha van. És szerencsés, ha az több, mint a plakátragasztóé.

Az Átrium bemutatója arról győzött meg, hogy Fehér Balázs Benőnek több plakátragasztói ötlete is van a Sirály témájára, de igazi gondolata sem a darabról, sem Oszvald Marikáról nincsen. Trepljov darabját hatalmas zajjal és füsttel és ijesztő álarcokkal adják elő a családtagok, és az álarcok az utolsó felvonásban újra megjelennek. A Dorn doktort játszó László Zsolt a díszletfal tetejéről jópofáskodik, Szilágyi Csenge Mása szerepében hosszan gyalogol helyben, merthogy Trepljovot keresi. Mihályfi Balázs, aki Samrajevet, az intézőt játssza, a színpadi eseményeket, világításokat, átállásokat is intézi. Mindeközben kitűnő Kaszás Gergő elnyúzott-elfásult Trigorinja, jó Derzsi János kicsit bohócosan vén Szorinja és Parti Nóra kopott Polinája. Meggyőző is lehetne Trokán Nóra Nyinája, kár, hogy utolsó érkezésekor rémes ruha lóg rajta, amitől egy gesztusát sem lehet komolyan venni.

Oszvald Marika és Derzsi János Mészáros Csaba

Igazi plakátragasztói álgondolat viszont az, hogy szegény Porogi Ádám, Trepljovként még a függöny előtt József Attila-idézettel viccelődve jelzi a lelkes ifjú későbbi sorsát, majd miután előadja minden idők művészpalántáinak közhelypanaszait, néhány Hamlet-idézethez kapcsolódva maga is Hamletté válik. A mára már csak régi színházi fotókon látható Hamlet-közhelyeket ölti tehát magára – föltehetőleg azt illusztrálandó, miképpen kopik bele a szokványba az egykori lázadó. Csuda eredeti eszme.

Ez esetben azonban annál, hogy mit gondol a rendező Trepljovról, bizonyára izgalmasabb, hogy mit gondol Arkagyináról és főképp Oszvald Marikáról. Erről azonban a játéknál többet mondanak a ruhák. Izsák Lili olyan iszonyúan szép ruhák egész sorozatát adja rá, amilyenekben talán még Kerényi Miklós Gábor (Kero) sem engedné színpadra a Nagymező utcában. Ezek a parodisztikus toalettköltemények egy igazi giccsembert, egy Sárbogárdi Jolánt mutatnak. Maga Oszvald Marika pedig hol saját karikatúráját adja, hol meg bizonyítja, hogy ha nem is a legnagyobbak szintjén, de megállná a helyét igazi drámai szerepben is. Többet és a többiről nem tehet.

CSEHOV: SIRÁLY Kultúrbrigád – Átrium