Az ellopott tragédia címmel vaskos emlékkötet jelent meg Rejtő Jenőről. Ez a titkokkal teli élet első tudományos igényű feldolgozása. Az író munkásságának kutatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi muzeológusa, Thuróczy Gergely szerint az író agya nem futó-, hanem lólépésre járt.
Rejtő életrajza a kevés konkrét adat híján legendárium. Csupa „állítólag” megtörtént eset. Mit sikerült ezekből tisztázni az új kötettel?
- Idestova 12 éve foglalkozom a témával. Egyik rendezője voltam a 2003-as Rejtő-kiállításnak. Már ott arra törekedtünk, hogy minél több tényanyagot mutathassunk be, és cáfoljuk a legendákat. Akkor még eléggé kevésből „gazdálkodhattunk”. Azóta viszont, főleg az internet révén, rengeteg forráshoz hozzájutottam, többnyire sajtóközlésekhez. Találkoztam „harcostársakkal”, akik fontos új adalékokat kutattak ki. Beszéltem például Perczel Olivér levéltárossal, aki megtalálta a Rejtő és az Egyedül Vagyunk című szélsőjobbos lap között lezajlott per anyagát. Ez ama bizonyos „gyilkos újságcikk” miatt folyt, amely 1942 októberében felhívta a közönség és a hatóság figyelmét, hogy P. Howard, vagyis Rejtő, azaz Reich Jenő rövid idegkúra után visszatért a Japán kávéházba, holott nem itt volna a helye, hiszen zsidó. Ennek nyomán vitték el az írót munkaszolgálatra, ám előtte még feljelentette a lapot, s a bíróság malmai még az író halála után is őröltek. Hiába… Előkerültek Rejtő első házasságának válóperes iratai is, így már tudható, hogy a hozományt vissza kellett fizetnie, egy kisebb havi fizetésnek megfelelő összegű asszonytartással megtetézve.
A fehér foltok mekkora hányadát sikerült eltüntetni az életrajzból?
- Folytonos kronológiát még nem tudnék felállítani. Ehhez megbízható életrajz kellene. Létezik egy curriculum vitae 1927-ből, amellyel riporteri állásért folyamodott, de ez mindjárt azzal kezdődik, hogy két évvel idősebbnek mondja magát. És nem ez az egyetlen csúsztatása. Továbbra is keveset tudunk a családról, nincsenek fotóink a feleségeiről, és az Olaszországban töltött 1937-es esztendőről is igen hiányosak az ismereteink. A legnagyobb előrehaladás a színházi és irodalmi holdudvar, az alkotótársak, színészek, kiadók feltárásában történt. Világosabban látjuk, miképpen vált a harmincas évek közepétől sikeres kabaré- és operettszerzővé, majd sztáríróvá, akiről még a hangját vesztett Babits Mihály is azt írja 1940-ben beszélgetőfüzeteiben, hogy Howard a legdivatosabb magyar író, s új műve, a Piszkos Fred, a kapitány megszerezhetetlen. Sokkal többet tudunk immár – Győri Anna fiatal történész kutatásai révén – Rejtőnek a nőkhöz való viszonyáról is: korántsem volt olyan gáláns, mint regényhősei. A magánéletben nehéz lehetett vele együtt élni. Sértődékeny, bipoláris személyiség volt.
