 |
| Nem került utcára ez a vörös csillag |
A jelenleg is Tiranában tartózkodó alkotó elárulta: ez a szegény ország nem kevesebb, mint 20 ezer eurót áldozott a célra – még egy különösen szép és terjedelmes katalógust is kiadtak –, de nem hiába. Az attrakció óriási habokat vert, tele volt vele a sajtó, sőt még két héttel meg is hosszabbították. Kérdésünkre, hogy mitől lett érdekes Tiranában hetven, zömmel 20-30 éves magyar plakát, Pócs Péter azt mondta: tény ugyan, hogy arrafelé nem tudnak kifejezetten sokat rólunk, viszont az is, hogy a Balkánnak ezen a részén a plakát eleve, a művészi ihletésű és igényű plakát pedig különösen ritka madárnak számít.
Az albánok hozzáállásától, lelkesedésétől és erőfeszítéseitől meghatott Pócs a teljes válogatást a tiranai múzeumra hagyományozta.
 |
| A hatóságon fennakadt a kutya |
Koszovóba szintén a helyi nemzeti galéria kezdeményezése nyomán került az anyag. A kiállítás megnyitójának időpontja egybeesett az új koszovói elnök beiktatásának napjával, a vendégek között diplomaták is felbukkantak, ott volt például Honduras állam nagykövete is, aki a felhozatal áttekintése után közölte a mesterrel: ők is szívesen látnák a kollekciót.
Az anyagot annak a 30 évnek a terméséből válogatták, amelyben Pócs – óvodás lánya által inspirálva – saját, sólisztgyurmából készített plasztikáiról készült ábrázolatokat használt fel plakátjaihoz. Ezek közül annak idején betiltották a keresztre feszített vörös csillagot ábrázoló művet, meg egy sajtkereskedőnek készített grafikát, amelyen a sajtból való holdat ugató kutya kiváltképp merev vesszeje nem tetszett a hatóságnak.
De nemcsak a hatósággal került nézeteltérésbe, hanem például egyszer az SZDSZ-szel is. A párt egyik 1990-es kampányplakátjának szánt, 1956-os tárgyú kompozícióján egy egérfogóba került, zselésre zúzódott vörös csillag ereszti önnön levét éppen – a szabad demokraták túl erősnek találták a metaforát.
A normákon túl
„Pócs Péter, a grafikus és plakátművész, diákkorában ötvösművésznek tanult. A Kelet-Európában szélesen elterjedt műfaj képviselőjeként akkor lépett színpadra, amikor a volt kelet-európai országokban végleg lezárult a szocialista realizmus fejezete, és a híres lengyel plakátművészet járt az élen. Pócs hamar ráébredt, hogy az egyszerű tucatplakátok készítése nem neki való feladat, így az 1970-es évek elején Lengyelországba utazott, hogy közvetlen közelről tanulmányozhassa a lengyel művészeti irányzatokat és az ott elért eredményeket. Grafikusként kezdte, majd a nyolcvanas években, a kommunizmus vége felé munkáiban már megjelent a politikai plakátok kiáltása. Plakátjaiban Pócs nagyfokúan személyes és szokatlan képi világot teremtett meg, mely eltér a megszokott nyugat-európai grafikusi normáktól. A tipográfia és grafika pócsi megközelítése a posztmodern és a modernizmus szabályainak összeolvadásaként értelmezhető; kerüli a sablonos formalizmust, a látvány iparosítását és a jelentés homogenizálását." (Genti Gjikola kurátor, Nemzeti Galéria, Tirana – fordította: Szabó Réka.)
