Perverziók és lázadások

Petr Zelenka 2003-ban megírta és Prágában megrendezte a Hétköznapi őrületeket. Ezt az előadást még abban az évben láthattuk a Merlinben. Lázadónak hatott, hiszen mindjárt az első percekben valószínűtlenül vad perverziókkal viccelődött. Ám amikor két évvel később a Katona bemutatta Pesten, egy kritika nem minden alap nélkül nevezte „szalonabszurdnak”, mondván: „súlyos motívumokkal eljátszó könnyű bohózat – nem több”.

A mostani előadás a Tháliában a könnyűséget igazolja. Bár van benne némi bájos bölcsesség, gyöngéd érzelmesség is, művészi többletet hiába keresnénk benne. Talán előadás kérdése is, hogy mennyire vehető komolyan a darab. A szerző saját rendezésében minden arányos volt, a darab és az előadás kitöltötte egymást. Béres Attila mostani rendezésében széttartanak a különböző elemek.

Posta Victor és Barát Attila a Dögkeselyűben
Posta Victor és Barát Attila a Dögkeselyűben
Fotó: Madách Színház

Cziegler Balázs díszlete, amely egymástól eltolt, különböző síkokba helyezett dobogókkal jelzi a más-más helyszínt, a dobogók színesen világító élei révén revühangulatot ad a színpadképnek. A játék ízléssel, tárgyilagossággal humorizál a nemiség ferdüléseivel és a sznobizmussal és a vénüléssel, pontosan adagolja a nosztalgiát meg a közhelyesség fölé nem nagyon emelkedő életbölcsességet, az élet elmúlásáról fájó igazsággal képes szólni.

Ezt Molnár Piroska és Szombathy Gyula öreg házaspárjának köszönhetjük. Pindroch Csaba alkatilag tökéletesen megfelel a kivénhedt kamasz főszereplőnek, de többlettartalmat nem tud adni neki. A legelevenebb alak a színpadon Grisnik Petra bolondos szobrásznője. Zelenka hétköznapi őrületei a valóságban szinte elképzelhetetlenek. A Dögkeselyű hősének nem hétköznapi őrülete viszont csupa mindennapi elemből áll össze.

Munkácsi Miklós 1981-es Kihívás című regényében, illetve András Ferenc abból 1982-ben forgatott filmjében egy tanárból lett taxisofőr, mint egykor Kleist Kohlhaas Mihálya, keresi sérelmeiért az elégtételt, az igazságot, de legalább megértést, segítséget várna. Ám csak a bűnözés útja áll nyitva előtte, miután két kifogástalan úrihölgy kirabolja. A Madách Színház musicalpályázata révén a történetből zenés darab született.

Ha soha korábban nem láttam volna musicalt, pláne magyart, bizonyára méltatlankodnék az egyszerűsítés felett. Ma már inkább becsülöm az értékeit. Fekete György szövegkönyvén átjön a társadalmi viszonyok feletti felháborodás, időszerű minden aktualizálás nélkül. Bár némelyik ríme sérti a fülemet, a zenéje nem, szaktudással ábrázol haragot, bánatot, gyöngédséget. Zöld Csaba el tudja hitetni a főszerepet, olykor szinte embernek látszik a musicalközhelyek dzsungelében, befejező, önfeláldozó gesztusa szívre ható.

Kőrösi Csaba minden mozdulata, hangja erőteljes, Barát Attila György alkalmas rendőrbürokrata, Koós Réka szürke feleség, Balogh Anna színpompás ribanc, Hűvösvölgyi Ildikó igazi úriasszony. Romvári Gergely egy dobogóból, kirakós kockákból álló díszlete illik a Madách stúdiótermének puritanizmusához. Harangi Mária rendezése rendben van – mint az egész produkció.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.