Pénz kell, de a Völgy messze van a gagyitól

– Nem hiszem, hogy ez izgatja a közönséget. Az a fontos nekik, hogy meglegyenek és jó minőségűek legyenek a programok. Egyébként, akit érdekelt a változás, már a tavalyi műsorfüzetben is olvashatta.

– Mi Oszkó Péter szerepe azon kívül, hogy a program- és marketingigazgató férje?

– Több éve fellépőként – szájharmonikásként – jelen van a Völgyben. Sokat segített – a kapcsolatait használva – a szponzorális részben, a financiális kérdésekben. Eddig az 1989-ben alapított Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet szervezte a fesztivált. Tavaly úgy döntöttünk, jobb lenne korszerűbb működési formát találni, így létrehoztunk a Művészetek Völgye Nonprofit Kft.-t, amelyben az egylet mellett az Oszkó Péter alapította Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány ötvenszázalékos tulajdonos.

– Miben látszik, hogy fiatalabbak szervezik a fesztivált?

– Például megújult a marketing, a kommunikáció a Facebookra koncentrálódik. A mobiltelefonoknak is nagy szerepük lett, lehet velük parkolni, és percre lebontva kezünkben az egész programsorozat. A programkínálat is változott. Néhány éve szigorúan betartottuk az önként vállalt éjféli zárást. Ezért sok kritika ért minket: a 20-30 évesek nem tudnak hol szórakozni, miközben szívesen maradnának éjfél után. Akkor azt mondtam: ha a falut nem zavarja a hangerő, akkor nincs ellenemre. És mivel a helyiek nem tiltakoztak, most több udvarban is van éjfél után program. A fesztivál végére eldől, több jegyet vesznek-e ezért a fiatalok. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni: nem szeretném, ha rockfesztivállá válna a Völgy, mert abból van elég, akár a Balaton körül is. Az a fontos, hogy a fesztivál megtartsa az arculatát. Ha felborul a Völgy értékrendje, feltétlenül szóvá teszem.

– Nem tart attól, hogy majd azt mondják: ön már nem szervezi, maradjon csöndben?

– Miért mondanák? A fesztivál azért jött létre, hogy szervesüljön a falu életével. Ha ez sérül, baj van.

– Egyre jobban kezd elüzletiesedni, „szigetesedik” a fesztivál. Minden talpalatnyi helyen árusok, kapható minden díszmagyartól a szemtrénerig.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Ez nem profitorientált vállalkozás. Ha van is profit, az visszafordítandó az összművészeti fesztivál szervezésébe. Ebben benne vannak a kereskedelem bérleti díjai is.

– És semmiféle beleszólásuk nincs, kik árulnak?

– A kulturális egylet és az önkormányzati ingatlanon van beleszólásunk, ott a kézműveseké a terep, a magánterületeken viszont nincs. Ott csak a bérbeadók jó ízlésében és a szokásjogban bízhatunk. A bérbeadóé a bevétel, de hozzá kell járulnia a fesztivál költségeihez. Azért ne felejtsük el, 90 százalékban jó minőségű termékeket lehet kapni. Ha megnézem az országos fesztiválátlagot, messze vagyunk a gagyitól.

– Pár éve megszűntek a színpadok, és udvarokat indítottak el. Ezek mennyivel tudnak többet, mintha színpadok lennének?

– Az udvarokat öt éve, racionális szempontból indítottuk el, a nagyszínpadok nem tudták ugyanis eltartani magukat. Először a Muzsikás, majd Palya Bea nyitott intimebb tereket, egy-egy udvart. Aztán a Kaláka következett, és van már például Harcsa Veronika-udvar is. Ez a művészeknek életformát jelent a völgyben. Nem haknit, hanem együttlélegzést a közönséggel.