Páros interjú: Mi van veled, semmi?

- Czukor Balázs: Még nem kerültem olyan produkció közelébe, ami bevonzotta volna a bulvársajtót, tehát nem kellett túlságosan küzdenem ellene. De talán a médiában való szereplést lehet ironikusan, vagy a valóságtól kissé elrugaszkodottan kezelni. Tom Waits egy interjúban azt mesélte, hogy a gyerekeivel bement egy hangszerboltba gitárt választani. Azt gondolta, az eladók majd felismerik, és ez biztos imponálni fog a gyerekeknek, de nem így történt. Senki sem ismerte fel. Hazafelé a szeméttelep felé vették az irányt, ahonnan Waits gyakran gyűjt be hangszer-alapanyagot. A guberálók jó barátként üdvözölték az énekest.

Magazin: Bill Murray-nél egyenesen karrierépítési eszköz, hogy felismerik az utcán. Idehaza viszont sokakat nulla produktum ellenére, a semmiből emel fel a bulvársajtó.

- Szekeres Adrien: Persze, de ehhez személyiség is kell. Én azon szoktam gondolkodni: amikor valakiről megírják, hogy rosszul lett, kórházba került, akkor az mégis hogyan történik? Felhívja az újságírókat, hogy szevasz, Béla, képzeld, szívrohamom volt, nem akarjátok megírni?

- Czukor Balázs: Szerintem pont így. (Nevet.) Ha én bulvármagazin-tulajdonos lennék, szerződést kötnék a hírességekkel, hogy mondjuk évente ötször jelenteniük kelljen magukról egy bizonyos összegért cserébe.

- Szekeres Adrien: Nem lennék meglepve, ha ez éppen így működne.

Magazin: Nem mondom, hogy nem hallottam már bulvármagazinok által nyaraltatott sztárokról...

- Szekeres Adrien: Bezzeg engem nem nyaraltatnak! Mondjuk, ha hívnának is, nagyjából annyit mondhatnának a telefonba: Mi van veled, semmi? (Nevet.) Az nem érdekes, ha az ember teszi a dolgát.

Magazin: Van azért valami bűnös élvezetük? Egy ócska sorozat, netán kommentolvasgatás?

- Czukor Balázs: A Facebook. Habár passzívan használom, nem véleményezem az eseményeket, mégis sokszor fölöslegesen ottragadok.

- Szekeres Adrien: Én is Facebookozom. Az egyik legaranyosabb rajongói levelemet is itt kaptam: egy tizenhat éves lány a maga sajátos nyelvezetével valami olyasmit írt, hogy figyelj, Adrien, én csak az anyámat kísértem el a koncertedre, de ez tök jó, most már én is fogok járni! El is mentettem magamnak, annyira jólesett.

Magazin: Balázs, önnek van hasonló élménye?

- Czukor Balázs: Amikor Szombathelyen néztem az egyik előadást, amit rendeztem, s a meghajlásnál egyszer csak felém fordult a fél közönség, és engem is megtapsolt. Nagyon különös érzés volt. A vicc egyébként az, hogy elkezdtem felvenni a telefonommal a meghajlást, mivel akkor játszottuk utoljára ezt az előadást, ezért meg akartam örökíteni, de valahogy megakadt a felvétel, úgyhogy végül semmit se rögzítettem.

Magazin: A filmjeit is többször visszanézi?

- Czukor Balázs: Inkább csak néhányszor, mert ott már úgysem tudok változtatni. Nagyon bosszantó, ha látom, hogy valamit jobban is el tudtam volna játszani, főleg ha úgy ítélem meg, hogy lett volna rá lehetőségem.

Magazin: Szekeres Adrien mennyire kritikus önmagával?

- Szekeres Adrien: Nehezen hiszek el magamról dolgokat. A baráti köröm folyton azt kérdezgeti fellépések előtt, hogy de ugye, most már nem popzenével, hanem operával megyek végre? Tizenkét éve tanulok operát énekelni, nem szombaton találtam ki, de csak akkor kezdtem elhinni, hogy nem teljesen agyament ötlet ez, amikor Harazdy Miklós is megerősített.

Magazin: Miért ne sikerülhetne önnek is a műfajváltás, mint például László Boldizsárnak?

- Szekeres Adrien: Őt már a legelején is az opera felé akarta terelgetni Sík Olga néni.

Magazin: Ha megengedi: ott voltam, amikor Andrea Bocellivel próbált a Sportaréna színpadán. Elég meggyőző volt, amit hallottam.

- Szekeres Adrien: Ez is egy jellemző történet. Az elküldött hanganyagom alapján Bocelli engem választott ki partne­réül. Mit csinál erre Adrien? Gyorsan ír egy magyarázkodó e-mailt, hogy elnézést, de ugye tisztában vannak azzal, hogy én nem vagyok operaénekes? Marcello Rota karmester megnyugtatott, a koncert végén pedig megdicsért, amit nyilván nem tett volna, ha nem gondolja komolyan.

Magazin: Ön milyen irányba tereli a pályáját?

- Czukor Balázs: Most egy ideje nem játszom színpadon, és Szombathelyről is eljöttem, ahol pedig állandó lehetőséget kaptam a rendezésre. De Jordán Tamás azt mondta, örömmel vár vissza. Vágyom rá, hogy más dolgokat is csináljak, tanuljak, és ne csak a színház legyen az életem. Töltődni szeretnék, hogy ha úgy alakul, egyre őszintébb és tisztább előadásokat tudjak majd rendezni. Egy kicsit hátraléptem, és figyelem, hogy mit hoz az élet, és szerencsére most sorba jönnek külföldi lehetőségek. Koreába megyek forgatni, egy kanadai sorozatban szerepeltem, előtte pedig törökökkel dolgoztam.

- Szekeres Adrien: Látod? Az isteni gondviselésnek mindig kell egy kis rést hagyni.

- Czukor Balázs: Filmekben játszani nagyon jó, izgalmas az intimitása. A rendezés szabadabb terep, ahol nagyon lényeges, hogy mit teszel bele a világba. Mostanában elkezdtek zavarni a politikát érintő előadások. Tényleg nagy a baj, de még soha nem találkoztam olyan emberrel, akinek egy darab hatására megváltozott volna a politikai beállítottsága, inkább mélyült benne a gyűlölet. Azt látom, hogy ha nem reagálsz valami rosszra, vagy ostoba eseményre, akkor nem adsz neki talajt, nem tartod életben, ezáltal nem támogatod. Úgy érzem, hogy sok esetben ezek az előadások már nem egy problémára hívják fel a figyelmet, hanem inkább csak erősítik az emberek közti szakadékot, miközben alapvető kérdések nincsenek feltéve.

Magazin: Például?

- Czukor Balázs: Hogy tulajdonképpen miért is akar valaki egy előadást létrehozni, vagy abban szerepelni?

- Szekeres Adrien: Erről a kilencvenes évek jut eszembe, amikor sok olyan playback-zenekar volt, amelyben a valódi tagok helyett másvalaki énekelt. Például én. Egyszer ott voltam, amikor egy kislány autogramot kért az egyik ilyen zenekar sztárjától, és megkérdezte tőle: mit kell tenni, hogy ő is ilyen híres énekesnő legyen? Azt a választ kapta: nagyon kell akarni.

 
Született: 1979. augusztus­ 10-én, Oroszlányban.
Foglalkozása: színész, rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetem mára legendássá lett, 2003-ban végzett, Máté Gábor-féle osztályába járt. A Bárka Színház és az Örkény Színház után a szombathelyi Weöres Sándor Színházban és a Szputnyikban játszott. Néhány éve rendezőként is sikeres. Újabban főként filmekben szerepel, jelenleg az Éjszakám a nappalod főszerepében látható a mozikban.

FILM
Alexander Nanau: Toto és nővérei

könyv
Marie-Louise von Franz
Archetípusos minták a mesében

zene
Tom Waits: Real Gone