Csontváry nem itt halt meg, hanem a János kórházban, de a halála idején, 1919-ben tényleg az övé volt ez a műterem, s itt játszódott le az a híres jelenet, amikor Gerlóczy Gedeon felvásárolta a mester hatalmas vásznait a fuvarosok elől, akik majdnem megverték ezért, mert nagyon szerették volna a képeket kocsiponyvának megszerezni – meséli Baranyai Levente, a műterem mai lakója.
Ő 1998-ban kapta meg, Marosán László szobrászművész családjától vette át. Úgy tudja, hogy a ház, amelyben a földszinten a Hadik kávéház található, 1911-ben épült, amikor Csontváry már nem festett. Tehát itt már nem készültek Csontváry-festmények. A nagy, félköríves ablakot a háború megkurtította. Két szélét be kellett falazni és a régi beltér is kisebb lett, raktárnak leválasztottak belőle egy darabot. Viszont az ajtókon a rézkilincsek még eredetiek.
De nem is ez tűnik fel, hanem a falra akasztott festmény és körülötte az összevissza kent fal.
Mintha szőrös aurája lenne a képnek. „Energikusan és erőteljesen dolgozom" – magyarázza a jelenséget a házigazda, vagyis hogy alapozáskor gyakran lecsúsznak a mozdulatai a vászonról. A legújabb munka a budai várpalotát ábrázolja fölülnézetből. A palota körül mindenféle bombatölcsérek, vagy inkább nem is: ezek stadionok. A címe: „Nemzeti illemhely Stadionburgban – Parasztjóga a deresen – Arénák köbén nemzeti csocsó."
