galéria megtekintése

Párizs a kisablakból

2 komment


Csordás Lajos

Csontváry nem itt halt meg, hanem a János kórházban, de a halála idején, 1919-ben tényleg az övé volt ez a műterem, s itt játszódott le az a híres jelenet, amikor Gerlóczy Gedeon felvásárolta a mester hatalmas vásznait a fuvarosok elől, akik majdnem megverték ezért, mert nagyon szerették volna a képeket kocsiponyvának megszerezni – meséli Baranyai Levente, a műterem mai lakója.

Ő 1998-ban kapta meg, Marosán László szobrászművész családjától vette át. Úgy tudja, hogy a ház, amelyben a földszinten a Hadik kávéház található, 1911-ben épült, amikor Csontváry már nem festett. Tehát itt már nem készültek Csontváry-festmények. A nagy, félköríves ablakot a háború megkurtította. Két szélét be kellett falazni és a régi beltér is kisebb lett, raktárnak leválasztottak belőle egy darabot. Viszont az ajtókon a rézkilincsek még eredetiek.

De nem is ez tűnik fel, hanem a falra akasztott festmény és körülötte az összevissza kent fal.

Mintha szőrös aurája lenne a képnek. „Energikusan és erőteljesen dolgozom" – magyarázza a jelenséget a házigazda, vagyis hogy alapozáskor gyakran lecsúsznak a mozdulatai a vászonról. A legújabb munka a budai várpalotát ábrázolja fölülnézetből. A palota körül mindenféle bombatölcsérek, vagy inkább nem is: ezek stadionok. A címe: „Nemzeti illemhely Stadionburgban – Parasztjóga a deresen – Arénák köbén nemzeti csocsó."

 

Baranyai Levente festészetére eredendően jellemző a világ felülnézete. Pályája kezdete óta festi légi felvételekről, Google-ról a földfelszín messze magasból nézett fura alakzatait, az emberi művelés geometrikus rajzolatait, a városok szerkezetéből kiolvasható társadalmi mögöttest. Mégpedig olyan különös, vastag festékrétegekkel, hogy a festett objektumok kidomborodnak a képsíkból, és szinte terepasztalként hat a végeredmény.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Többnyire nem ecsettel, hanem kenőkéssel dolgozik. Újrahasznosítja a fáradt megkötött festéket is. Palettaasztalán színes hegyeket alkot a többévnyi odakent festékmaradék. Gyönyörű képződmény. Néha lefarag belőle, megőrli, keveri frissel. Így jön létre ez a vakolatszerű felület a képein. Némelyik műve ötven kiló.

Különféle tematikus sorozatai vannak: a szántóföldeket ábrázoló „biogeometria" vagy az „indusztriális majális", ahol ipari területeket ábrázol. Készül egy katasztrófasorozatra, benne tervbe van véve Csernobil és Paks is.

Lényegében ennek az előjátéka, ami mostanában látható, a hazai tájakat szibériai és mexikói objektumokkal keverő „Nemzeti Land Art" sorozat. Egyik darabja például az a felcsúti látkép, amelyen a Pancho Aréna helyére a Sztálin által alapított és nemrég kimerült mirniji gyémántbánya került, s ugyanez látható a Városligetről festett munkájában is, amelyet kiállított a Nemzeti Szalonon. Nem vagyok politizáló művész" – mondja Baranyai Levente. – „Egy emberi magatartást kritizálok.

Festészeti kísérletek érdekelnek elsősorban. A realitás és az absztrakt határvidéke. De mindig is rejlett a munkáimban irónia és társadalomkritika.

Diplomamunkám a glóbusz négy nézete volt a politikai gazdaságtani térkép ábrázolásával, ami megmutatja, hogyan szabdalja föl a földet az emberi, hatalmi mohóság. Jelenlegi munkáim kiváltó oka is a felháborító honi despotizmus." De hagyjuk.

Kimegyünk egy cigire a raktárba, ahonnan a kisablakból látni lehet a Gellérthegyet meg végig a Duna felé hömpölygő, kora esti Bartók Béla utat. „Párizs” - mutatja Levente, és fúj egy nagy füstöt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.