A középiskola után édesapja nyomdokait követve választotta a műszaki pályát, amely ugyancsak vonzotta, kiváltkép a családi hivatás, azaz az optikusmesterség. De úgy döntött, hogy nyitva hagy egy kaput. Optikusként még mindig lehet belőle képzőművész, képzőművész végzettséggel azonban optikus aligha – summázott.
Voltaképpeni fotós karrierje viszonylag későn, 2000-ben indult. Egy idős úr megromlott látásának feljavításán munkálkodott éppen, és amikor ez hirtelen sikerült, a páciens első tiszta pillantása, hogy, hogy nem, éppen az ő falra helyezett fotóinak egyikére vetült. A gyógyult betegnek nagyon tetszett a kép, és a többi is, amit a pillanat hevében ugyancsak szemügyre vett. Mint hamarosan kiderült, az idős úr nem más volt, mint Tóth István, a híres-neves művész, akit 1980-ban New Yorkban az Évszázad Kiváló Fotóművészének választottak. Ő lett Papp Elek mestere, mentora és első számú példaképe.
 |
| Legjobb képeim a retinámon maradtak – céloz elszalasztott lehetőségekre Papp Elek |
Fotósunk képei tehát a fél világot bejárták, ő maga azonban ehhez képest szinte ki sem mozdul Ceglédről, és ha igen, egyhuzamban akkor legfeljebb három-négy napra, és főleg a hétvégeken: optikus boltja nem viselne el hosszabb távolléteket – magyarázta helyzetét. Az ember és környezete foglalkoztatja leginkább, a legizgalmasabb témákat Erdélyben keresi és találja – a hivatkozott cigányvajdát például a csíksomlyói búcsúban bökte ki, nagyjából 80 ezer figura közül –, de kiváltképp szereti az oroszlányi környezetet, ahol a Vízen járás című munkája készült, és a Simontornya környéki a tájat is, ahol a beteg bárányt cipelő pásztort fotózta. „Alföldi gyerek vagyok, aki már egy dombtól elérzékenyül” – indokolta a tolnai domborzat iránti vonzalmát.
Pénzt nemigen adnak a PSA-díjakkal, olykor azonban meglepetésekkel honorálja a szervezet a nagy teljesítményeket. Papp Elek egy Abu-Dzabiban, Katarban és Dubajban tett jutalomutazásra emlékszik vissza a legszívesebben. Még azt is elintézték neki, hogy muszlim nőket fotózhasson, noha ahhoz rendesen a férj, az apa vagy a testvér engedélye kell, amit nem feltétlenül kap meg az ember. Lenyűgöző élmények érték Mexikóban is, ahol viszont élete egyik legnagyszerűbb témáját szalasztotta el: egy hegyoldalról lezúduló marhacsordát nem tudott megörökíteni a kedvezőtlen körülmények miatt. – A legjobb képeim a retinámon maradtak – jegyezte meg az eset kapcsán rezignáltan.
Papp Elek
1965-ben született Nagykőrösön. Villamosmérnök, optometrista, műszaki tanár. Megszámlálhatatlan fotós díjat nyert, a magyar képzőművészekről (mások mellett Simon Ferencről, Deim Pálról, Aknay Jánosról, Konok Tamásról) készült sorozatával 2011-ben megkapta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség Mestere elismerést is. Egyéni kiállításokkal Magyarország mellett mexikói, kubai és és brazil városokban szerepelt.
