galéria megtekintése

Papok és hívek

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 09. számában
jelent meg.

Fáy Miklós
Népszabadság

Az utolsó öt percig eléggé egyértelmű volt, ami ment. Az ember bólogat: így jár mindenki, aki más akar lenni, ami. Hiába szeretne Fischer Iván Magyarország nagy gondolkodói közé tartozni, attól ő még zenész marad, mi sem bizonyítja jobban, mint ez A varázsfuvola. Az előadást nemcsak vezényelte, de rendezte is a karmester, és mintha az egész problémát szerette volna megkerülni.

Az „egész probléma” jelen pillanatban az, hogy mire is véljük ezt a darabot. Mesének egy kicsit hosszacska, felnőtt darabnak kicsit gyerekecske, és a felnőttek mindjárt jönnek azokkal a kérdésekkel, amelyek a gyerekeket egyáltalán nem zavarják. Hogyhogy jó lesz abból, akire azt mondják, rossz? Hogyan válhat így szét értelem és érzelem? Taminóval kellene lennünk, vele is vagyunk, de jobban szeretjük Papagenót. Vagy egy gyakorlatiasabb kérdés: hogyan kell írni azt, hogy az Éj királynője? Na, erre a készítők sem tudják a választ, már a kivetített főcímben is hol nagy K, hol kicsi.

Egyébként úgy érzem, értem Fischer Iván megoldásait. Mivel a legtöbben gyerekkorunkban találkoztunk A varázsfuvolával, nincsen más dolgunk, mint előszedni magunkból mindazt, ami megmaradt a gyermekből, és élvezni tudjuk az előadást. A díszlet óriási, vetített mesekönyv, amelyben feliratok a német szöveg fordítása. A prózát magyarul mondják, néha meglepően rosszul, hiszen máskor ügyes színészekre van bízva a beszéd, többek között Kiss Diána Magdolnára meg Molnár Gusztávra.

 

De a szavak üresen csengenek ebben a nagy MüPa-térben, és csak fölöslegesen bonyolít mindent, le vannak kettőzve, hármazva a szerepek, egyszerűbb volna, ha németül mondanák, ha úgyis van feliratozás. Így viszont annyit kell ügyeskedni árnyjátékokkal, szereplőváltásokkal, hogy egy olyan fontos, szép pillanatnak, mint a Pamina–Sarastro–Tamino hármasnak az a legizgalmasabb vizuális része, hogy közben az asszisztens vezénylő jobb keze belóg a takarásból.

A díszlet óriási, vetített mesekönyv
A díszlet óriási, vetített mesekönyv
Horváth Judit

Amúgy sem ügyes a színre vitel, az ember csak legyint, amikor Pamina és Papageno jobbra szeretnének menekülni, de megállítja őket Monostatos balról. Nyilván, ha balról jön, nem megállítja, csak gyorsabb menekülésre kényszerítené őket, és már megint ott vagyunk a kiindulásnál: miért rendez, aki karmester? Hiszen zeneileg szép az előadás. Csak azért nem mondom, hogy ritka szép, mert Sarastro nem bírja a szerepe súlyát, néha eltűnik a hangja, az Éj királynője pedig időnként fájdalmasan hamis.

De Pamina hangja szép, még ha a technikásabb részeknél nem megnyugtató is az éneklése, Tamino meg erős, ami ritka élmény, végre férfinak hat a Mozart-tenor. Hanno Müller-Bachmann csodálatosan uralja a játékteret Papageno szerepében, és nem is csak a játékteret, a terembe lépve, megdöbbenve láttam, hogy a széksorok között egy madárember guggol, és egy kisfiúval (nyilván a sajátjával) beszélget. A Fesztiválzenekar nagyszerű, egy csúnya belehúzástól eltekintve tökéletesen látta el a feladatát, a kórus pedig…

Na igen, a kórus, az különös, nem az a tömör hangzás, de mintha éppen ettől lett volna jó, mintha a halandók szólalnának meg a hősök között. Egy alkalommal, a csengettyűzéskor a három prózai közreműködő énekelte a férfikar szólamát – de még nem fogtam gyanút. Még akkor sem fogtam gyanút, amikor a sikeres próba után Sarastro leveszi nagy, fehér kabátját, és alatta frakkba van öltözve. Pedig ez már a lényeghez tartozik.

Utána fölmegy a háttér, a zenekar már a színpadon játszik, és mintha megszűnt volna a szinkron a látvány és a hallható világ között, Fischer Iván gratulál, átöleli énekeseit, a MüPa hoszteszlányai behozzák a virágokat. De közben megy még a zene, benne vagyunk a fináléban. A kép megdöbbentő, felkavaró, de világos az üzenet: a beavatást magát A varázsfuvola eljátszása jelenti, a beavatottságot a zenészség, a sötét ruha, éneklés vagy a hangszer a kézben. Ők a tudók, az igazsághoz közelebb járók. Végignézek Papageno-jelmezemen, és igazat adok nekik.

Mozart: A varázsfuvola. Művészetek Palotája

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.