galéria megtekintése

Ötvenpluszos badarság

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 24. számában
jelent meg.


Fáy Miklós
Népszabadság

Az még csak rendben van, hogy sose halunk meg, vagy ha mégis, csak igen sokára, de mi lesz velünk addig?

Gondoskodnak-e nekünk való szórakozásról a kedves színészeink, íróink, vagy arra kényszerítenek, hogy emlékezzünk a régi szép időkre, és századszorra nézzük meg a Notting Hillt meg a Négy esküvő és egy temetést?

Ha a válasz a Százkarátos szerelem, akkor még mindig nem tudom a választ. Mert vígjátéknak vígjáték, mondjuk, olyan sok eredeti ötlettel nem sikerült kiegészíteni az alapsémát: nem rosszra termett emberek valami rosszat próbálnak meg elkövetni a nagyobb jó érdekében.

Emma Thompson és Pierce Brosnan
Emma Thompson és Pierce Brosnan

 

A nagyobb jó most a visszaszerzett nyugdíjalap, amit egy gaz francia csalárd módon megkaparintott, és a pénzen gyémántot vett a jövendőbelijének. Ha még francia volna! De Budapesten született, klasszikus nemzetközi gazember, szigorúan törvényes keretek között. Mindenesetre Párizsba kell utazni utána, meg a Riviérára is le kell ruccanni a legatyásodott angoloknak, legalább valami fogalmat nyerhetünk arról, hogy mit jelent nekik a legatyásodás.

Semmi panasz, mindent megkapunk, amit az ilyen filmektől meg szokás kapni, derékfájásos főhős, bütykös lábú főhősnő. (Ez a bütykös lábhelyzet egyébként is az angol asszonyok új keletű problémája, most olvastam el a Bridget Jones 3-at, abban is hangsúlyos szerepet kap a nevezett ortopédiai rendellenesség.)

Néha vicces, többnyire nem, de amúgy is, mintha láttuk volna ezeket a képeket: lassítva jön a banda, és minden, csak nem banda, búvárruhába öltöznek és idétlenkednek, meg általában is olyan nevetségesen viselkednek, de mégis értük dobog a szívünk. Vannak ordas termékelhelyezések és régi slágerek, szép ruhák és szép cipők, olyan film, amilyennek látszik.

Szeretjük Pierce Brosnant, még ha a vígjáték nem kifejezetten az ő műfaja, akkor is, mert olyan jól öregszik, finoman engedi el magát, ritkul a haja, de azért még beleszínezget, nem is annyira ősz.

Emma Thompsont meg aztán tényleg imádjuk, mert könnyeden nagy színésznő, szép angolt beszél, szépen viseli a csinos ruháit és valahogy kerek egész. Mindenki mást szeret benne, az én szívemet leginkább a jobb alsó ötös fogában az arany tömés dobogtatja meg, ettől lesz olyan igazi a filmszerepekben, jókedvében és szívfájdalmában egyaránt.

Ha valamit mégis keresni kell, valami szokatlant, amitől nem kerül már másnap a felejtendők közé a Százkarátos szerelem, az éppen a nem száz karátos szerelem, egy kis könnyű viszony a nyugdíj felé közelítő angol nő és a laza motorcsónakos harmincas francia legény között.

Harminc, de talán húsz évvel ezelőtt is az íratlan vígjátéki szabályok szerint ez a szerelem nem teljesülhetett volna be, az asszony az utolsó pillanatban rájön, hogy nem ez az ő világa, és lélekszakadva rohan vissza a korban hozzá illők közé. Az új vígjátéki hősnőknek viszont jár a kaland, és ráérnek másnap kijózanodni.

Maugham élvezné, ha látná, hogy éri őt utol lassan a világ.

Százkarátos szerelem
Forgalmazó a Vertigo Film

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.