A Kontroll című film egyik legjobb jelenetében Béla (Kovács Lajos) és Bulcsú (Csányi Sándor) egymás mellett ülnek egy metrókocsiban, és falatoznak. Szép, piros paradicsomok, egészséges vöröshagymák és gyönyörű szalonnák kerülnek elő, a sok kajától pedig megszépül a metró.

Hétfő délelőtt a Puskás Ferenc Stadion megállóba tévedőket hasonló látvány fogadta, azzal a különbséggel, hogy itt csokornyakkendős pincérek is voltak. Az üléseken pedig sajtos, szalámis, sőt sonkás szendvicsek meg néhány pohár narancslé. Az aluljárói dionüszia ezúttal nem egy film jelenete volt, hanem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Pro Cultura Urbis Közalapítvány koprodukciójában létrejött tárlat megnyitója. November közepéig a 2-es, 3-as és a 4-es metró menetrend szerinti járatain kiállítást tekinthetnek meg a közlekedők. A képeken a közelmúltban a MOME-n diplomázó művészek közül jelennek meg néhányan, röviden bemutatva egy munkájukat.

Az ötlet remek, a metrón nehéz elveszni a táj szépségében, mert az ablakokon túl csak szürke és fekete falak vannak. Így a metrózók az időt bámulással szokták tölteni. Általában egymást nézik, aztán ha megunták, elővesznek egy könyvet vagy a telefonjukat nyomkodják. Ez mától fölösleges, a metró oldalán is csupa-csupa érdekes dolgot láthatnak.

Például Szabó Lajos építőművész tervét, aki azt tűzte ki célul maga elé, hogy beköltözik egy kéménybe. Egyetemi tanulmányai kezdete óta foglalkoztatják Budapest városának elhanyagolt kincsei, a mívesen megépített, ám sajnos egyre pusztuló gyárépületek. Szabó tervei alapján az Óbudai Gázgyár is megújulna, ennek keretében épülne meg a kéménylakás is. A tárgyalkotó Szalai Veronikát is az elmúlás ihlette meg, ő magát az emberi lelket ragadta meg találmányával. Sorozatgyártható és komposztálható temetői mécseseivel egyszerre emlékezteti a Népliget, a Blaha vagy Kelenföld felé tartókat, hogy igenis van mód a környezettudatos gyászolásra.

De a halál előtt élet van, az élők pedig szeretnek jól kinézni és finomakat enni. Herold Henrietta textiltervezőt egy japán dokumentumfotó-sorozat inspirálta, és az eredmény tradicionális japán viseleteket idéző nagyvárosi kollekció lett. A ruhák esése egészen keleti, bár a bennük lévő lány kicsit szomorúan nézi a metró utasait. Csernák Janka Komida névre keresztelt ételhordója kifejezetten városi nomádoknak készült, az ötletes szerkezetből jobban esik az otthon gondosan megfőzött tojásleves, fogyasszák akár munkahelyen vagy a kollégáik elől ebédidőben parkba menekülve.

A legötletesebb munka a formatervező Kovács Borbálához fűződik, akinek saját tervezésű hátizsákja a Cókmók nevet kapta. A darab különlegessége, hogy mindegyik példányt duplikálja a tervező, így a boltban megvásárolt táska párja egy gyermekotthonban élő kisgyerekhez kerül, a Cókamóka-találkozókon pedig a tulajdonosok találkozhatnak és megismerhetik egymást. Kovács Borbála úgy véli, saját történeteinket, életünket is ilyen cókmókként hordjuk magunkkal, emlékeink pedig összekötnek minket.

Mint a metró szertágazó, föld alatti vonalai.