„Olyasmit olvasok, ami nem tudom, hogy miről szól, amit nem értek. Georg Kleint olvasom, szerintem baromi jó.”
Hát persze, hiszen pletykál, csapong, döbbenetes, évtizedekkel korábbi eseményeket, helyzeteket fényképszerűen visszaadó memóriáját használva ragadja magával az olvasót egy magasabb dimenzióba.
Klein, a Nobel-közgyűlés volt elnöke igazi polihisztor, otthon van irodalomban – most készülő kötetében például Babitsról ír –, a zenében meg a biológiában, s olyan beleéléssel és szakértelemmel, mindamellett élvezetesen ír e témákról, hogy az egyikre érzékeny olvasó észre sem veszi és már vastagon benne van a másikban. Öntörvényűségük alapján hozta össze három hősét. A halk szavú Bartókot, aki a leghatározottabb kérlelhetetlenséggel fordult szembe a nácizmussal és az elnyomás minden formájával.
|
Klein György, a Nobel-közgyűlés volt elnöke
Móricz-Sabján Simon |
Benzert, aki fizikus létére lett biológusként minden gúnyos ellenszél dacára kezdte tanulmányozni a muslicák viselkedésének genetikáját, amivel végül győzedelmeskedett a kételkedők kórusa felett. És végül a magányos egyéniségként kiemelkedő botanikust, McClintockot, aki az ugráló gének – sokáig teljes értetlenséggel fogadott – felfedezésével jóval megelőzte korát, és végül a Nobel-díj kései elégtételt jelentett neki.
Mint Klein megjegyzi, szereplői „életük egyes szakaszaiban az elszigeteltség és a társadalomhoz való alkalmazkodás szűk határzónájában éltek”, ráadásul a világ legeredetibb eredményeik miatt tanúsította irántuk a legnagyobb ellenállást. „Ebben a helyzetben csak a legnagyobbak képesek megtalálni a kivezető utat. A két biológus végül egyértelmű diadalt aratott, de Bartók csak halála előtt röviddel, betegágyán írott Concertója sikere nyomán tudta áttörni Amerikában a közönyösség falát.”
Az egyik utolsó reneszánsz
Kertész Imre szerint Klein az egyik utolsó reneszánsz ember korunkban, „aki univerzális zseni módján éppoly affinitást tanúsít a természettudományok, akár a matematika vagy nyelvek iránt”.
Klein György megemlíti Csikszentmihályi Mihály flow-élményét, melyet az időtlenség és az eufória érzése jellemez, s amelynek során az ember elmerül tevékenységében, amitől energiával töltődik fel, amelyben örömét leli. Ugyan ezt Barbara McClintock kapcsán fogalmazza meg, de az olvasó is átélheti ezt az érzést, ha a szerző gondolatainak útitársává szegődik. Az út végén csak egy hiányérzet marad: többi, eddig le nem fordított esszékötetét is szeretnénk magyarul elolvasni.
Klein György: Üstökösök. Három öntörvényű élet. Corvina kiadó, 280 oldal.
Föld körüli úton a napelemes repülő - Rekordra készül a Solar Impulse-2 (március 9.)
Sántikáló bioipar - Ki gondolta volna, hogy az oly modernnek ható biotechnológia kifejezést már 1919-ben kitalálták, ráadásul Magyarországon! (március 9.)
Állatszörnyek a rejtett magyar völgyben - Ipolytarnócon, a világhírű őslénytani leletek bemutatócsarnokában egy eddig nem vizsgált területen szenzációs ősállatnyomokat fedezett fel Kordos László. (március 5.)
Dél-Amerika Ázsiában - Emlékeznek arra az áltudományos slágerre, a Fülöp-szigeteki sebészetre? Arra, amelyben a csodadoktorok úgy szedtek ki mindenféle mócsingnak tűnő cuccot a betegek testéből, hogy nem maradt utána seb. (március 1.)
Nem tudja megunni a NASA-t a magyar tudós - A NASA többszöri halasztás után bocsátotta fel azt a szondáját, amely több mint tíz évig hevert egy raktárban, míg „leporolták”. (február 19.)
