A Rákosmenti emlékek az I. világháborúból alcímű, egykorú levlapokat és tárgyi emlékeket feltálaló gyűjtemény több ponton valóban és nyilván szívszorongató, más pontokon viszont kifejezetten kedélyes, főleg eleinte, de hát tudjuk: honvédeink legtöbbje kifejezetten jókedvűen vonult fel a kutya Szerbia ellen 1914 augusztusában.
A Szabó Ervin téri központi könyvtár csigalépcsőházában 60-as damilokon alálógatott levelezőlapok legkorábbi darabjain még mosolyogni is lehet, mindjárt a sor elején van például egy megejtő darab, amelyen német katona flörtöl egy csinos menyecskével egy földszinti ablakon át; a baka karján a Károly, a kishölgyén a Zsófi felirat olvasható, alább pedig az, hogy „szerbusz”.
Szinte idilli az a lap is, amelyen egy löveg meghitt társaságában, a jó meleg hóba heveredve olvassa az otthonról érkezett levelet a címzett, valamint a trentói Madrazzo kaszárnyát ábrázoló kép, amelyen ez áll: „Ebe a kaszárnyába alutunk egy éjelt”, továbbá az a levelezőlap, amelyen egy magyar királyi alakulat felvirágzott teher autón robog, akárha valami szüreti bálba tartana.
 |
Levezelőlapok a csigalépcső fölött
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Jó hangulatú a ropogósra sült szárnyassal, kuglóffal és söröskorsóval szerelt konyhai jelenet is, amelyen ezt állítja a szabadságos harcos: „Annak, amit mondok, a fele se tréfa / Kibökkentem, bár nem vagyok próféta / Szent igaz, mint Mohamed palástján a gomb / Nem megvetendő étel a libaczomb.” A katonaélet örömeit taglaló szériából mindemellett a szatírarcú, kisfiúnak öltözött húsvétinyulat emelnénk ki, amely férfiasan szalutál a fenyő tövében relaxáló sorállományúnak, aki persze iszonyú vidám. Még.
Később aztán elkezd sötétedni a kép, előbb drámai csatajeleneteket látunk az orosz és a szerb frontról (pl.: „25. számú csataképes kártya. Huszárjaink és gyalogosaink visszaűznek egy orosz üteget. kiadja a m. kir. honvédség Hadsegélyező Hivatala a háborúban elesett katonák özvegyei és árvái javára.”), később szétbombázott hidat, vasútvonalat, sőt belgrádi tróntermet, aztán pedig jön az iszonyatos hazavágyódás: „Rád gondolok a távolból / Mindig rád gondolok / Csak együtt lehetünk / Mi ketten boldogok” stb.
A kiállítás a Budapest Gyűjtemény termében folytatódik, ahol elsőként lepréselt virágokkal illatosított galíciai levelekkel szorongatta meg szívünket a kiállítás rendezője, az Erdős Renée Ház gyűjteményvezetője, Ádám Ferenc, aki elárulta: egy rákoscsabai ház bontásakor bukkantak rá a becses leletekre, amelyek egyébként ugyanattól a Dénes Károlytól származnak, aki a német katona karjára is rárótta nevét, és ugyanannak a Zsófiának szóltak, akinek a katona a képen a szelet csapta. Egy másik dokumentum ahhoz a Debreczeni Sándorhoz köthető, aki a hadifogságban megtért, majd utóbb megalapította a máig működő rákoscsabai Hetednapi Adventista Gyülekezetet. Megfigyeltük a legfelül hivatkozott Bartók-féle kotta másolatát is (a zeneszerző 1911-től 1920-ig lakott helyben).
Remek a tárgyi anyag is. A kurátor mindenekelőtt egy igen különös gyilkolóeszközre, a házi készítésűnek látszó buzogányra irányította tekintetünket, elsősorban a szomszédban elhelyezett 1895 mintájú legénységi szurony vonatkozásában, rámutatva, hogy a katonák az ilyen ütő-vágó szerszámokat jobban szerették a közelharcban, mint a szúrósakat, azokat ugyanis még vissza is kellett húzni, ez plusz egy mozdulat, amellyel értékes tizedmásodperceket veszíthettek. Logikus.
Figyelemre méltók a kötelezően beszolgáltatott réztárgyakért kapott hadi mozsarak, valamint az a tény, amellyel egy korabeli újságkivágásból szembesültünk: ez idő tájt még az orgonasípokat is át kellett adni a haditermelésnek, habár a váci püspök a legszebb orgonák sípjaira felmentést szerzett. Jópofák a korabeli recycling jegyében született, srapnelvezető gyűrűkből (srapnel: golyókkal töltött, a levegőben időzítve robbanó repeszgránát) készített tárgyak, különösen egy papírvágó kés.
A legmegkapóbb azonban egy háborús légcsavar. Azt a (rákosligeti) Bittay családot szolgálta kerti virágtartóként, amelynek sarja, Gyula 1932-ben, a legendás óceánátrepülő Endresz György navigátoraként egy konferenciára tartva Róma közelében lezuhant, és vele együtt szörnyethalt. Római búcsúztatásukon még maga Benito Mussolini is tiszteletét tette.
