- Hanem mivel?
- Tudja, a szokásos: a költészet foglalkozzon a nagy, szent dolgokkal. Erről elmesélem magának, hogy az idén voltam egy hónapig Splitben, és elmentem a spliti magyar egyesület egyik rendezvényére, mert ott barátaim vannak, akiket régóta nagyon szeretek. Szóval ellátogattam hozzájuk, s meghatódva láttam, hogy mennyire megöregedtek a régi asszonyok. Ültem velük szemben, néztem, hogy a nőkből nénik lettek, és elérzékenyültem. Majdnem elsírtam magam, mert amióta öreg költő lettem, folyton elérzékenyülök. S mondtam nekik, hogy nekem valami ügyem van a tengerrel, maguk meg háttal állnak neki. Miért állnak háttal a tengernek? Ezt kérdeztem tőlük. Erre szót kért egy talpraesett magyar néni, aki ott öregedett meg a tenger mellett, s azt mondta, hogy „kedves uram, én nem fürdök a tengerben, én nem szeretem a tengert, én a gémes kutat szeretem". A különös ebben az, hogy én az év egy részét rendszeresen a tanyán töltöm, közel a tanyasi kutakhoz, illetve hát az, hogy éppen ez a néni ajándékozott meg aztán egy doboz kékítő golyóval...
- Milyen szempontok határozzák meg, hogy az eddig megjelent sok-sok kötetéből melyekkel indítják az életműsorozatot?
- A Wilhelm-dalok volt az első, a Balkáni babér a második, és azt hiszem, azért éppen ezekkel kezdtünk, mert a Jelenkor Kiadó akkori vezetője, Csordás Gábor nagyon erősen kötődött hozzájuk. De a Világpor megjelentetését már én ajánlottam, akárcsak a sorozat következő darabját, amely egy kötetben tartalmazza majd az 1972-es Gogol halála című kispróza-válogatást és a Virág utca 3 című regényt.
Tolnai Ottó
Író, költő, szerkesztő, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. 1940-ben született Magyarkanizsán. 1956-tól publikál rövidprózát, 1960-tól verseket. 1964-től tíz évig az Új Symposion folyóirat szerkesztője, 1969 és1972 között a főszerkesztője. A cenzúra, vádemelés, bírósági ítélet következtében le kell mondania a lap vezetéséről. 1974–1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorainak szerkesztője, képzőművészeti kritikusa. 1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja. A szövetségnek, amely az államalakulattal egy időben felbomlott, ő volt utolsó elnöke. Forrás: DIA
- Be kell vallanom, a Wilhelm-dalok a kedvencem.
- Látta az abból készült darabot, amit Nagy József rendezett?
- Igen, lenyűgöző volt.
- Képzelje el, amikor megnéztem, tátva maradt a szám. Nem ismertem meg egyes verseket, kérdeztem is a feleségemet, hogy ezt én írtam? Különben kezd izgatni, hogy hogyan is hangzik a költészet, amit az életemben csináltam. Nagy izgalommal várom, hogy kiéneklődik-e a vers, hogy mi szólal meg abból a szabad imaginációból, ami a Világpor lényege. A Wilhelm-dalok figurális munka, vagyis szereplőkhöz kötött, de a Világpor nem más, mint szabad imagináció a szavak zenéjére és találkozására. Nemrég a szabadkai népszínház előadott egy válogatást a verseimből, s az még nekem is nagy élmény volt, ültem a nézőtéren, nem akartam hinni a fülemnek, annyira életes volt. Nem modern és nem avantgárd, ahová engem sorolni szoktak, hanem életes, ez a jó szó, hiszen csak ülsz, hallgatod a saját verseidet, s egyszerre csak meghallod, hogy él a dal, létezik a dal.
Irodalomtörténeti pillanat
A Világpor második kiadása igazi irodalomtörténeti pillanat, hiszen Tolnai Ottó 1980-ban, Újvidéken megjelent könyve az életmű egyik legjelentősebb darabja. De már évtizedek óta föllelhetetlen Magyarországon, s így nem integrálódhatott a magyar költészet kanonikus művei-nek sorába, pedig odavaló – fogalmazott Mikola Gyöngyi irodalomtörténész a Jelenkor Kiadó gondozásában kiadott kötet bemutatóján a budapesti Gödör Klubban.
- Az imént múlt időben fogalmazott, azt mondta: „a költészet, amit csináltam". Miért a múlt idő?
- Mert nem úgy írok, mint régen. Egy-egy könyvem régebben intenzív nyelvi munka eredménye volt, aztán figurákat hívtam életre, akiknek dalokat adtam a szájukba, újabban pedig állóképeket csinálok. Hogy is mondjam? Megállítom a képet, és elképzelek egy teret, ahol fölépítem a verset. A Világpor még az intenzív nyelvi munka produktuma volt, amelyben a modern, atomizált nyelv a saját nyelvemmé állt össze. S meglepődve láttam, hogy az újdonsága ellenére milyen természetesen szólalt meg.
Életműsorozat
A második kötet október elején jelenik meg: Gogol halála & Virág utca 3.
