galéria megtekintése

A Vajdaságban nem a tengerrel kell foglalkozni

2 komment


Kácsor Zsolt

A vajdasági szerző szerint az irodalom nem megrendelésre készül, nem kell „szent" dolgokkal foglalkozni. Az utolsó jugó írószövetségi elnökkel életműsorozatáról beszéltünk.

„A Világpor nem avantgárd, ahová engem sorolni szoktak
„A Világpor nem avantgárd, ahová engem sorolni szoktak"
Németh Dániel

- Híres bonmot-ja szerint a magyarországi és a jugoszláviai magyarok között az a különbség, hogy az utóbbiaknak van tengerük. Most, hogy Jugoszlávia már nincs, a határok pedig leomlottak, mennyiben áll még ez a tétel?

- Annyiban, hogy ma már minden vajdasági fiatal magyar költő Adria-költő is egyben. Boldog vagyok, hogy ezt sikerült beültetni a fülükbe. Egyébként ezt a mondásomat a Vajdaságban nem szeretik. Azt mondják, mással kell a költészetnek foglalkozni, nem a tengerrel.

 

- Hanem mivel?

- Tudja, a szokásos: a költészet foglalkozzon a nagy, szent dolgokkal. Erről elmesélem magának, hogy az idén voltam egy hónapig Splitben, és elmentem a spliti magyar egyesület egyik rendezvényére, mert ott barátaim vannak, akiket régóta nagyon szeretek. Szóval ellátogattam hozzájuk, s meghatódva láttam, hogy mennyire megöregedtek a régi asszonyok. Ültem velük szemben, néztem, hogy a nőkből nénik lettek, és elérzékenyültem. Majdnem elsírtam magam, mert amióta öreg költő lettem, folyton elérzékenyülök. S mondtam nekik, hogy nekem valami ügyem van a tengerrel, maguk meg háttal állnak neki. Miért állnak háttal a tengernek? Ezt kérdeztem tőlük. Erre szót kért egy talpraesett magyar néni, aki ott öregedett meg a tenger mellett, s azt mondta, hogy „kedves uram, én nem fürdök a tengerben, én nem szeretem a tengert, én a gémes kutat szeretem". A különös ebben az, hogy én az év egy részét rendszeresen a tanyán töltöm, közel a tanyasi kutakhoz, illetve hát az, hogy éppen ez a néni ajándékozott meg aztán egy doboz kékítő golyóval...

- Milyen szempontok határozzák meg, hogy az eddig megjelent sok-sok kötetéből melyekkel indítják az életműsorozatot?

- A Wilhelm-dalok volt az első, a Balkáni babér a második, és azt hiszem, azért éppen ezekkel kezdtünk, mert a Jelenkor Kiadó akkori vezetője, Csordás Gábor nagyon erősen kötődött hozzájuk. De a Világpor megjelentetését már én ajánlottam, akárcsak a sorozat következő darabját, amely egy kötetben tartalmazza majd az 1972-es Gogol halála című kispróza-válogatást és a Virág utca 3 című regényt.

Tolnai Ottó

Író, költő, szerkesztő, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. 1940-ben született Magyarkanizsán. 1956-tól publikál rövidprózát, 1960-tól verseket. 1964-től tíz évig az Új Symposion folyóirat szerkesztője, 1969 és1972 között a főszerkesztője. A cenzúra, vádemelés, bírósági ítélet következtében le kell mondania a lap vezetéséről. 1974–1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorainak szerkesztője, képzőművészeti kritikusa. 1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja. A szövetségnek, amely az államalakulattal egy időben felbomlott, ő volt utolsó elnöke. Forrás: DIA

- Be kell vallanom, a Wilhelm-dalok a kedvencem.

- Látta az abból készült darabot, amit Nagy József rendezett?

- Igen, lenyűgöző volt.

- Képzelje el, amikor megnéztem, tátva maradt a szám. Nem ismertem meg egyes verseket, kérdeztem is a feleségemet, hogy ezt én írtam? Különben kezd izgatni, hogy hogyan is hangzik a költészet, amit az életemben csináltam. Nagy izgalommal várom, hogy ­kiéneklődik-e a vers, hogy mi szólal meg abból a szabad imaginációból, ami a Világpor lényege. A Wilhelm-dalok figurális munka, vagyis szereplőkhöz kötött, de a Világpor nem más, mint szabad imagináció a szavak zenéjére és találkozására. Nemrég a szabadkai népszínház előadott egy válogatást a verseimből, s az még nekem is nagy élmény volt, ültem a nézőtéren, nem akartam hinni a fülemnek, annyira életes volt. Nem modern és nem avantgárd, ahová engem sorolni szoktak, hanem életes, ez a jó szó, hiszen csak ülsz, hallgatod a saját verseidet, s egyszerre csak meghallod, hogy él a dal, létezik a dal.

Irodalomtörténeti pillanat

A Világpor második kiadása igazi irodalomtörténeti pillanat, hiszen Tolnai Ottó 1980-ban, Újvidéken megjelent könyve az életmű egyik legjelentősebb darabja. De már évtizedek óta föllelhetetlen Magyarországon, s így nem integrálódhatott a magyar költészet kanonikus művei-nek sorába, pedig odavaló – fogalmazott Mikola Gyöngyi irodalomtörténész a Jelenkor Kiadó gondozásában kiadott kötet bemutatóján a budapesti Gödör Klubban.

- Az imént múlt időben fogalmazott, azt mondta: „a költészet, amit csináltam". Miért a múlt idő?

- Mert nem úgy írok, mint régen. Egy-egy könyvem régebben intenzív nyelvi munka eredménye volt, aztán figurákat hívtam életre, akiknek dalokat adtam a szájukba, újabban pedig állóképeket csinálok. Hogy is mondjam? Megállítom a képet, és elképzelek egy teret, ahol fölépítem a verset. A Világpor még az intenzív nyelvi munka produktuma volt, amelyben a modern, atomizált nyelv a saját nyelvemmé állt össze. S meglepődve láttam, hogy az újdonsága ellenére milyen természetesen szólalt meg.

Életműsorozat

A második kötet október elején jelenik meg: Gogol halála & Virág utca 3.


Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.