A Széll Kálmán téren a metrómegálló épülete előtt álló, új, digitális óráról jóval nehezebb leolvasni a pontos időt, mint a békebeli, Moszkva téri elődjéről. A régi vágású kockaórára bárhonnan pillantott rá a járókelő, máris tudta, hány az óra.

Vagy a hőmérséklet, vagy a dátum, vagy az idő látszik az órán

Most viszont jelentősen megnehezítették a gyalogosok dolgát. Az még hagyján, hogy az órahasáb közelebb került a megállóépülethez, így a Széna tér felől közeledve sokkal később bukkan elő mögüle. De ha innen vagy a négyes-hatos végállomása felől érkezik az ember, csak az aktuális hőmérsékletet és, ha jól figyel, a helyes dátumot tudja leolvasni. Egy – nem is kis – kerülőt kell tennie a Hűvösvölgyből érkező villamosok megállója felé, hogy kicsit visszafordulva leolvashassa, hány óra, hány perc van éppen.

Annyira képtelenségnek tűnik, hogy akinek meséltem, mind azt hitte, az történt, hogy nem vártam meg, mire a körbeforgó óra az én oldalamra nem ér. Pedig vártam én perceken át, de csak nem akart megindulni az a forgás.

Hát így van az, hogy ott áll az új csodaóra, csak éppen nem mutatja az időt!