Gryllus Vilmos nem merné meghatározni a jó zene fogalmát, mindenesetre olyan muzsikát játszik szívesen, ami alkalmazkodik a magyar zenei nyelvhez, olyan dalokat, amelyekről szeretné, ha énekelnék a gyerekek, ezért ezek bizonyos ritmikánál, hangtartománynál nem nagyobbak, könnyen felfoghatók. Weyer Balázs etnomuzikológus, zenei újságíró a jellegzetes, szinkópás, reggae-s ritmusokat és a repetitív jelleget emeli ki. Szerinte minél kisebbek a gyerekek, annál fontosabb, hogy ismétlődő, könnyen megjegyezhető, énekelhető szövegből álljon egy dal. Mivel az éneklés fizikai tapasztalat is, pszichológiailag és egészségileg is rendkívül pozitív, azoknak, akik gyerekként hozzászoktak, később is lesz merszük énekelni. Rutkai Bori énekes és képzőművész gyerekzenekara, a Rutkai Bori Banda dalszerzője és előadója úgy véli, az a jó, ha sokféle zenét hallgatnak a gyerekek. Olyanokat, amelyek dúskálnak mesében, értékekben, költészetben, nyelvi leleményben és egyéb izgalmakban – mondja. Tapasztalatai szerint a gyerekek bármire nyitottak, legyen az egzotikus-autentikus népzene, mesevilágú komolyzene, őrült dzsessz, pörgős rock’n’roll, vagány funk vagy lötyögős diszkó.
A gyerekek azonnal döntenek, bennük még nem fejlett a sznobéria, ha valami nem tetszik, nem erőltetik – feleli Weyer Balázs a kérdésre, mennyire igaz az, hogy a legkritikusabb közönség a gyerekeké. Rutkai Bori úgy látja, ha a gyerekek fáradnak vagy unatkoznak a koncerten, akkor csavarni kell egyet a repertoáron. Erre utal Gryllus Vilmos is, amikor arról beszél, hogy a koncerteken ugyan becsaphatók a gyerekek, de azt nem tudják elviselni, ha egy zene kívül esik a megértési körükön.
Rutkai Bori törekszik arra, hogy klipjeik szociojelleggel készüljenek, gyakori, hogy családdal forgatnak történetet, valóságos helyzetet, környezetet megmutatva. Azt is fontosnak tartja, hogy a koncerten – amely olyan, akár egy színházi előadás, horgolt bábokkal és kellékekkel – bevonódjanak a gyerekek. – A közönség mindig más, egy-egy gyerek jelenlététől más-más improvizációt kapok, sosem unalmas és sosem rutin, folyamatos kis épülés – teszi hozzá.
Ezt az oda-vissza játékot emeli ki Gryllus Vilmos is, a kialakuló kapcsolatot, amely sosem tud kétszer egyforma lenni. Elsődlegesnek tekinti, hogy fellépésein a közönség vele együtt énekeljen, de azt is, hogy ezt ne a „na most megtanítom nektek ezt a dalt” felkiáltással érje el. És bevallja: – Ha őszinte akarok lenni, nem mondhatom, hogy az embernek bármelyik pillanatban, bármikor kedve volna szerepelni. De van egy mondás, hogy „mint a csataló, ha trombitaszót hall”, és ez erre is teljesen igaz. Nem emlékszem egy esetre sem, hogy a színpadon úgy éreztem volna, hú de jó lenne most nem ott lenni.
Kaláka: Három székláb
09. 17. Budapest
09. 24. Tállya
Rutkai Bori Banda-koncert:
08. 27. Idesüss Budaörs Napja
08. 28. Nickelodeon-hajó, Budapest
