Az előadás plakátja egy daráló, felül egy hosszú orrú vörös álarc megy be, alul darált hús jön ki. A rendező azt mondja, a poszter inkább figyelemfelkeltő, mintsem az előadást mesélné el. Bár nyilván benne van, amit a darab diktál:
a hatalom ledarálja a művészetet.
Aki azt gondolja, a napi politika is didaktikusan bekerül az előadásba, csalódik. Bagó nem szereti ezt a fajta lecsupaszítást, fontos neki, hogy a nézők gondolkodjanak, asszociáljanak. Amúgy is felesleges a direkt aktualizálás, mint minden remekmű, ez is általános érvényű. A színháznak az a dolga: definiálja korát, és a múltban megtörtént eseményekkel ráébressze a közönséget, mi is történik körülötte.
A rendező nem akar kritikát mondani a hatalomról, nem az ármánykodása, a cselszövése izgatja a darabban, sokkal inkább az érdekli: milyen kegyetlenséget és eróziót vált ez ki a művészetből, a színházból.
Arra a kérdésre, tapasztalja-e saját bőrén, hogy a művészet felőrlődik a napi politikában, Bagó azt mondja: az erős hatalom óhatatlanul hat a közegére, környezetére. Saját embereit teszi pozíciókba, és ha túlnő egyfajta erő, mindenképpen megsínyli a kultúra. Sok vidéki színházban meg kell felelni politikai elvárásoknak, állítólag több helyen a városházára be kell nyújtani a műsortervet, de nekik Cser-Palkovics András polgármester abszolút szabad kezet ad. Azt is gyorsan hozzáteszi: mielőtt bárki gyávaságot vagy megalkuvást sejtene e mondata mögött, téved, náluk nincs presszió, ha lenne, ő már rég távozott volna. A városvezetés ugyanakkor érdeklődik, ott van a premieren és forszírozza a párbeszédet.
|
Cserhalmi György mint Napkirály és Gáspár Sándor az ő színésze, Moliere
Teknős Miklós / Népszabadság |
Bagó a főiskola után játszott a pesti és a szegedi Nemzetiben, tagja volt a Független Színpadnak, 13 évig dolgozott a Bereményi Géza vezette zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban. A Szikora János igazgatta fehérvári teátrumban második éve művészeti igazgató. Tudja, hogy vidéken több műfajú színházat kell csinálni, állítja, Zalaegerszegen másfajta színházhoz voltak domesztikálva a nézők, mint a székesfehérváriak. Ott a magas művészeti színvonalat hozó alapító igazgató, Ruszt József rendező nyomában jártak. Jóval többször mehetett ott egy tragédia, mint más vidéki színházban. Fehérváron az új vezetés megduplázta a bérletesek számát már az első évben, és azon van, hogy legalább akkora előadásszámokat hozzon, mint annak idején Zalaegerszegen. Nagy szerencséjük is volt abban, hogy rengeteg remek színész tagja a társulatnak, például négyen szerződtek át két éve a Nemzeti Színházból és a Forte Társulat művészei is itt játszanak.
Kérdezzük Bagót, teljesen lemond-e a színpadról. Utoljára 15-20 éve Szolnokon állt színpadon, de sosem állította, hogy nem fog többé játszani. Nem azért hagyta abba a színészetet, mert nem volt munkája, hat budapesti színházba szerződtették volna.
Őt a rendezés érdekelte.
De Cserhalminak egy éjszaka megígérte, hogy játszani fog valamelyik rendezésében. Hogy mikor és miben, azt még nem konkretizálták.
