Mintegy nyolcezer látogató érkezik évente a húsvéti fesztiválra, ami derekas teljesítmény a 380 lakosú falutól. Az utcán néhol csak oldalazva lehet közlekedni, mindenütt hosszú sorok kígyóznak. Van itt kovácsbemutató, fazekasok, méhészek, késesek portékái sorakoznak a pultokon, a bioszörptől a palóc burgerig kapható minden és bármi. Benevezünk egy isteni túrós lepényre, az édes, kukoricadarából készült görhére sajnos akkora sor vár, hogy feladjuk. Gazduram sajtboltjában kárpótoljuk magunkat némi kecske- meg vöröshagymás gomolyával, és beszerzünk egy tekintélyesebb méretű tormás kalácsot is.
Vasárnap lévén a locsolók még nem lendültek igazán bele, de a hervadást elkerülendő, a járókelők mellett a viseletes lányokkal pózoló külföldiek is kapnak egy-egy szolid löttyintést.
 |
| A szerző felvétele / Népszabadság |
Gyermekkoromban Szatmárban minden évben több száz locsoló fordult meg nálunk, ipari mennyiségben kellett gyártanunk a hímes tojást. Mifelénk ma is nagy divatja van a „hagymahajas”, azaz a vöröshagyma héjában festett tojásnak. Írókázni azonban nem szokás: csak a berzselésnek van hagyománya, azaz a nejlonharisnyával a tojásra szorított levelek, virágok hagyta mintáknak.
Ahol Bereczné Lázár Nóra hímestojás-festő népi iparművész tart tojásírás-foglalkozást, bepróbálkozom egy „csillagos tőtött rózsa” motívummal, egyszerűnek tűnik. Nem az. Nóra kezei között repül az íróka, mérnöki pontosságú viaszvonalat húzva, az én rózsám viszont egy nagycsoportos rajzára emlékeztet.
– Az autentikus magyar tojásdíszítés a karcolásos technika, ilyen tojásokat már avar sírokban is találtak. A viaszos írókázást szláv nyelvterületről vehettük át – magyarázza a szakember. – Az íróka szorosan feltekert rézlemez, amelyet vékony rézdróttal pálcára erősítenek. Ha a rézcsövecskét melegítjük, beszippantja az olvadt viaszt. Ezt viszik fel a tojásra. A lányok nagypénteken festették a tojásokat, ám vannak olyan többszínű, bonyolult minták, amelyek elkészítéséhez két hét is kellett.
Alkalmi festőpartnereimmel megállapítjuk: nekünk ehhez legalább két hónap kellene, és nagy gondban lennénk, ha tojásaink szépségén múlna a férjhezmenetelünk. A férfiak többsége egyébként türelmesen vár (értsd: telefonját nyomkodja) a ház előtt, akad azonban, aki maga is beáll írókázni.
|
| A szerző felvétele / Népszabadság |
Búcsúzóul, nem adom fel alapon beruházok egy írókára – az iparművész szerint kézre kopik majd, és másfél-két évig is bírja. Nem akarom elkeseríteni, de az én sebességemmel a szerszám tíz-tizenöt esztendeig szolgál majd. Elhervadni viszont nem fogok: hazafelé az én hajamba is jut némi víz egy formatervezett, Hollókő feliratú vödörből.
Piros, sárga, zöld
A legelterjedtebb a piros tojás: ez a szín Jézusnak a keresztfán lecseppenő vérét szimbolizálja – valaha a beregi juhászok bárányvérrel festették vörösre a tojásokat. Mi, az egyszerűség kedvéért maradunk a fehér tojásnál és az aranyporos viasznál, eleink tojásai azonban a zöld búza levétől zöld, a bábic nevű növény, azaz a lapulevelű keserűfű gyökerétől sárga színt kaptak.
