Az Év Könyve sorozatunk jövő heti Gulliver-jelentésének szerzője Nagy Gabriella író, szerkesztő, a Litera irodalmi portál főszerkesztője, lapunk volt tárcaírója, akinek eddig három könyve jelent meg, köztük az Üvegház című kötete, amely jórészt az Élet és Irodalomban megjelent tárcanovelláiból állt össze. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozik, amely éppen az Üvegház egyik helyszínén – Rákos vidékén – játszódik, az első magyar sorozatgyilkos rémtettei körül forog a története, amelyből az írót alapvetően a gyilkos és az áldozatok lélektana és motivációi érdeklik. Kérdésemre, hogy köteteinek kis száma tudatos döntés eredménye-e, Nagy Gabriella azt válaszolta, hogy sok anyaga halmozódik az asztalfiókban, de ezekből csak alibikönyvek születhetnének, kevés időt tud az írásra fordítani. Mint fogalmazott, neki „a megélhetési írás sosem ment”, és nehezen ad ki a kezéből addig kéziratot, amíg elégedetlen vele. A legtöbbször elégedetlen. Ezzel kapcsolatban azt mondta:
– Nincs megjelenési mániám, ha úgy tetszik, túl sok „mondanivalóm” a világnak, és lassú is vagyok e téren, kuka alapvetően. Ráadásnak sosem volt elég hit bennem, hogy feladjam a munkáim, és beleugorjak a semmibe, hogy csak az írásra tudjak koncentrálni. Ahhoz szenvedélyesen hinni kell abban, hogy van olyan dolog, amit csak én tudok megírni, és csak úgy. De miért pont én, és mi van, ha nem... Középszert művelni minek? Mindent egybevéve úgy vagyok ezzel, hogy aminek meg kell lennie, az meglesz. Idő, ha van és/vagy lesz.
Mivel Nagy Gabriella a Litera főszerkesztőjeként jól ismeri a kulturális-irodalmi-szellemi életet, megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, létezik-e olyasmi, mint egy „társadalom jobbik, nemesebbik, kulturáltabb énje”. Ha az embert a munkája az irodalomhoz köti, akkor a magyar világ másik – okosabbik, érthetőbb, érzékenyebb – arcával találkozik-e? Erre a főszerkesztő Esterházy Péter mondatával válaszolt:
