Népi lavór

Kéri Dániel remek képe ismét egy fényes bizonyíték arra, hogy a magyar emberek mennyire szeretik egymás testi és lelki közelségét, valamint, hogy az önsanyargatásra való hajlam valóban nemzeti karakterünk meghatározó jellegzetessége. Az egykorú beszámolók szerint infernális forróság volt 1968 júniusának közepén, de hát akkor is; próbáljuk meg elképzelni, hogy ha ez volt a plázson, mi lehetett a Dagály strand medencéiben. És hőseink ezért még fizettek is.

Túl nagy jókedvet tényleg nem látunk az arcokon. A baloldalon a többieket figyelő tizenéves – egy igazi flagelláns, aki még a pokrócát is magára terítette a 40 fokban – perceken belül elájul. A felvétel fő alakjaként feltűnő kendős asszony megütközve nyugtázza zsebtükrében, hogy mennyivel jobban nézne ki áll nélkül, mialatt a férjét az elsősegély-helyen próbálják visszarángatni a halálból éppen: lyukat égetett a gyomorfalába a fotón szintén megfigyelhető forró Kinizsi sör.

Egy szezonban 700 ezren tették tiszteletüket a Dagályban a hetvenes években
Egy szezonban 700 ezren tették tiszteletüket a Dagályban a hetvenes években
Kéri Dániel / Népszabadság/archív

A háta mögé sandító szőke férfiú pont olyan arcot vág, mint azok, akik legfőképpen a népi rendőrség tagjait nem várják, az előteret uraló műbőrtatyó mögött fekvő úr viszont már konkrétan nem él. Jobbra, a fa mellett guggoló fiatalember hátán pedig egy rejtélyes, szabályos, sötét tónusú négyzet keletkezett, nos, őt sem irigyeljük. És: sehol egy kislány, akiről igazából is el tudnánk hinni, hogy jaj, úgy élvezi ő a strandot.

A jelenet, mint említettük, a Dagály strandon rögzült, amelyet a vak véletlennek köszönhet a város: az 1940-es években olajat kerestek Angyalföld e tengersík vidékin, ehelyett azonban melegvízforrásokat találtak, éppen fordítva, mint Algyőn. A korabeli legenda szerint ’45-ben a németek egyszer valamiért átlőttek ide a Várból, és a bombatölcsérből 12 méter magasan lövellt fel a 40 fokos víz; a helyben állomásozó honvédek végre fürödhettek egy jót. A mai Dagály elődjét 1948-ban avatták, a létesítményt – amely jórészt a helyi és a velük kiváltképp szolidáris óbudai munkások jókedvű társadalmi munkája nyomán jött létre – Szabadságnak, Aranylavórnak és Néplavórnak is nevezték.

A megbecsült munkásosztály angyalföldi reprezentánsainak kialakított rekreációs intézményben a fotográfiánál egy kicsit későbbi, de ehelyt tökéletesen relevánsnak tekinthető 1970-es jelentés szerint a nyári szezonban 700 ezer vendég tette tiszteletét, többnyire nyilván az ábrázolt körülmények között. Igaz, hogy akkor még minden szempontból sokkal távolabb esett a dalmát tengerpart, azt meg, hogy Rimini-Riccione, kiejteni sem tudtuk volna.

Mint a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. illetékesétől megtudtuk, az utóbbi pár évben az azóta többször korszerűsített Dagály átlagos évi vendégszáma hozzávetőleg 460 ezer volt, ami jóval kisebb szám, mint pl. az 1951-ben mért 1 millió 300 ezer, de még mindig igen imponáló. Eszerint szeretjük ezt a strandot, vagyis nem nagyon fogjuk szeretni, ha elveszik tőlünk. A hírek szerint jelenlegi formájában ez az utolsó szezonja: a 2017-es, ún. vizes világbajnokság jeles apropóján ősszel bezárják, hogy átépítsék. Használják hát ki a hátralévő heteket – bátorkodunk javasolni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.